Egy nagyon akaratos, makacs 4 évessel, hgy juttok dülőre?

18vagyok. Óó, hát ezeket amit a 19-esnél leírtál mindent így csinálok. Nálunk sincs törpeuralkodás. Viszont én arról beszélek hogy az egyik összepakol nagy nehezen ha megkérem, a másik nem. Ha ah egyiket megkérem kétszer hogy ne piszkálja, abbahagyja, a másik ezredjére sem. Nem maradt más mint odamegyek, elhozom. De azt kéne elérnem hogy szót fogadjon ha kérem. Hogy ne piszkálja tovább ha kérem. 3 évesek egyébként. Én sem enged édességet rendes kaja helyett, én sem csinálok milliófélét. Megkérdezem mit kér. Nem válaszol, lesz két alternatíva. Kell kell, ha nem nem. Mindig esznek valamit egyébként. Tehát nem ezekről beszélek én sem. Hanem a kirobbanó hisztijéről (amit csak apjának csinál, mert tudja hogy nálam nincs értelme).

Meg direkt piszkálja sokszor a testvérét. Itt pl. hiába beszélek hogy ne tegye. És nem csak azt mondom hogy ne tegye, hanem arra is sarkallom hogy mit tegyen. Ölelje meg, simogassa meg. Na meg a dübörgés. Panelben lakunk, napi ezerszer elmondom hogy ne rohangáljanak, ne dübögjenek mert a néni nem tud pihenni alattunk. Na ez a legnagyobb gond amit nem tudok megoldani. Persze játszanak, gyerekek, tudom. DE! Nem kell a lakásban rohangálni. És van egy határ. Én sem örülnék fordított helyzetben ha a fejem fölött dübögnének órákon át. Ha kertesházban laknánk, többet engednék. De itt lakunk, hát itt kell megtanulnunk úgy élni, hogy azzal lehetőleg ne zavarjunk másokat. (És itt nem az alkalmi fúrásról és társairól beszélek nyilván) Ilyenekről beszélek. Egyszerűen vannak könnyebb és nehezebb természetű gyerekek. (Ahogy mi felnőttek is mind mások vagyunk).