Holnap kezdunk meg csak de mar félek . Nagyon nehéz lesz az ovodában ha túl akaratos és ha nem jatszanak a ithoni ismerösei se vele nagyon aggodom hogy mi lesz 3 éves kislany?

Az enyém is hisztis (bár azert ennyire talán nem) de az oviban kisangyal..

Szoval lehet a tied is csak otthon tombol

Viszont biztos vagyok hogy ezekkel az örjöngésekkel titeket iranyit.!

Tudom hogy nehéz..de ne reagálj arra ha annyira hisztizik hogy pl.hány is. Nyilvan ezt otthoni környezetbe értem.tudom hogy nehéz máshol kivitelezni.

En amikor örjöng hisztizik berakom a szobájába.es kijövök.es amikor lehigadt akkor kérdezem meg hogy mi volt a baj miert kellett igy viselkednie.

Az óvónők bántani ugysem hagyják a gyerekeket. Es azon lesznek hogy senki ne legyen kiközösitve. A Játekot sem vehetik el töle csak úgy ezmiatt ne aggodj!

Viszont ha esetleg a viselkedése miatt mégsem annyit játszanak vele, akkor az őt is zavarni fogja és ő maga is rájön hogy jobban jár ha normálisan viselkedik a társakkal.(tapasztalatbol irom..)

TE félsz, TE aggódsz ne add át ezt a feszkót a lányodnak!

Az lesz hogy a szomszéd gyereken kívül lesz még ott màsik 20 akivel játszhat.És meg fog tanulni aljalmazkodni meg közösen játszani, mert ott a hányós hisztivel nem fogja érvényesíteni az akaratát.

Az övi teljesen más közeg. A mi fiunk is hisztis volt nagyon. Az akaratosság most is megvan, de ezt tőlünk örökölte. Mi felnőttként is ilyenek vagyunk a férjemmel. Mondjuk a fiunknál az ennyire durva hiszti elmúltak, amikor megtanult beszelni 3. szülinapja előtt 3 hónappal (sajnos megkésett beszedfejlodesu volt kb egy évig tartó folyamatos arcüreg, torok és tüdőgyulladás miatt). Az ovit várta, de tudtuk, hogy nem lesz zökkenőmentes. Első nap egy órát sírt, hogy nem akarja felvenni a benti cipőt. Akármit csináltunk vele, semmi nem használt. Második nap ugyanez. Harmadik nap az azóta is kedvenc ovónéni vette kézbe az ügyet. Bevitte cipő nélkül, de mellette volt a cipő. És leültek játszani valami baba öltöztetős játékot. És közben valahogyan ráadta. Addig már túl voltunk azon, hogy nézd a többi gyereken is van, hazavittük és otthon próbáltuk ráadni (óvónői javaslat volt, persze üvöltés lett a vege). A kedvenc óvónéni mondta azt, hogy hagyjuk, ne beszéljünk róla, ne is akarjuk ráadni. Majd ő megoldja. És megtette. Mondjuk a fiunk a mai napig azt mondja, hogy ő az ovónéni. A többiek nem óvónénik, csak a Brigi néni.

De pl egy ideig ha tej volt, mindig vitte oda az óvónőknek, hogy kér bele kakaóport. Ők elmondták, hogy nincs és ennyi. Nem volt üvöltés, hiszti.

A gyerekek meg egymás között hamar kitapasztalják, hogy ki milyen. De nálunk pl az agressziót, a játék kisajátítást és társait nem engedik. Figyelnek rájuk. Persze előfordul egymás között csihipuhi, néha harapás, de első jelnél közbe lépnek.

Kedves kérdező, óvodapedagógus vagyok, és bár a beszoktatás fokozatos kell legyen (sajnálatos módon egyes távoli kollégáim ezt a lehetőséget és szükségességet elbagatellizálják), a többi, általad írt tényező nem ad okot az aggodalomra, értem ez alatt, hogy a helyedben nyugodt volnék.

Elmondom, miért:

egyfelől, mert a gyermekeddel teljesen rendben van, hogy akaratos, hiszen még a dackorszakban van, mindegy gyermek ebben van valamikor 1-3 éves kor között, van, akinél előbb kezdődik, és kb 2 és fél évesen már lecseng, bár a többségnél kb 3 és fél éves korig tart, és kb másfél évesen indul.

A dackorszak fontos, hogy legyen, mert ekkor alakul ki az éntudata a gyermeknek. De kb 3, 3 és fél évesen szinte hetek alatt "átváltozik", amelynek a pszichés érés, genetikai program az oka, valamint fiziológiás okai is vannak: az agykérgi gátlások egy jelentős fázison lesznek túl, az érésben, ez pedig a kontrolláltságot, erősödő önkontrollt érintik.

Nem szabad, hogy egy 3 éves kor előtt bekövetkezzen, akkor annak van meg a helye. Kb 3 és fél éves kortól meg a nagyobb fokú önkontrollnak van helye.

Tehát ennyiből se másabb a gyermeked, mint a többi, és a te gyermeked esetén sem jelent problémát.

Ez inkább egy fajta nehézség mind a gyermeknek, mind a szülőknek. Viszont hasznos a dackorszak. Egy baj volna: ha kimaradna a dackorszak.

Szóval ne kell emiatt aggódnod, a vele egykorúak is ezt élik meg, és ők is ,a gyermeked is máshogyan fogja megélni a világot, mire kb 3 és fél éves lesz.

Kivéve, ha a szülői nevelésben vonatkozó komoly hiba csúszik be, pl túlzott engedékenység, kényeztetés hibája okán ("liberalizmus"), vagy a másik véglet mint szintén hiba okán: túlzott szigor, vagy korlátozás, az önállóvá válás jelentős korlátozása által, ami szintén hibás nevelési attitűd.

Másfelől:

a vegyes csoport, amiről írsz, remek dolog, bár van mindennek előnye és hátránya, van vita pedagógusok között, ki melyik preferálja inkább, meg talán az adott pedagógus alkatából és képességeiből is ered.

De a lényeg:

ha értő óvodapedagógus van a csoportban, a vegyes korosztályú csoport remek dolog, mert a nagyobbakból kivált olyan módon fokozottabb szociális érést, hogy gondoskodik a picikről valamilyen fokon és módon, segítik őket (persze ütközések minden életkorú között akadnak, nagy ovis és kis ovis között is, meg azonos életkorúak között szintén, de ez természetes, felnőtt korban is, időnként).

A kisebbekből meg fokozottabb pszichés- és intellektuális érést válthat ki a vegyes csoport, hiszen előtte a nagyobb gyermek példája, a pedagógus mellett, de bizonyos szempontból a nagyobb gyermek fejlesztőbb számára ,hiszen gyermek-gyerek. :)

Más szempontokból meg a pedagógus hatékonyabban hat a fejlődésére, főleg, ha tudatában van, hogy túlnyomórészt indirekt nevelési attitűd szükséges a kisgyermek fejlődéséhez, valamint kellően sok időt hagyni a spontán gyermeki játékra is.

Amiről írtál, mind szokványos életkori sajátosságok, nincs min aggódnod. Ha viszont teljesen más vonatkozásban volna probléma, olyanról nem írtál. Csak azt véleményezhetem, amiről írtál.

Az is pl életkori sajátosság, hogy a 3 évesek túlnyomó része

nem játszik együtt másokkal, a többi 2-3 évessel SEM!

Hanem MELLETTÜK egyedül játszik.

Általában kb 4 éves korban indul meg az egymásSAL játszás. Addig (kb 3 évesen és előtte) inkább csak felnőttel, esetleg tesóval játszik együtt -gyakran egyedül-, de tesóval is többnyire csak legfeljebb térben egymás mellett, de NEM egymásSAL.