Szerintetek mennyire furcsa ha egy férfi óvodában gyermekfelügyelő?

Értem, mit szeretnél tudni, kedves kérdező, de hadd pontosítsam szavaid, főleg, mert gondozol ilyesmi irányon.

Sokan hasznosat írtak, nem nagyon ismételgetném, ami már elhangzott, de egyébként tényleg nem olyan ritka, amire gondolsz, és egyáltalán nem furcsa.

Kezdjük az elején: nem létezik óvodában ilyen megnevezés, hogy gyermekfelügyelő. Óvodapedagógus van. Ez alatt az óvónéniket és óvóbácsikat értjük.

A 19 században még mindig tilos volt az, hogy nők iskolázott, hivatásos nevelők lehessenek, Brunszvik Teréz hiába hozta létre az első magyar óvodást, nem lehetett -mai szóval mondva- óvónéni.

Óvóbácsik léteztek, a hivatalos elnevezésük persze akkoriban se ez volt, a lényeg, hogy csak férfiak nevelhettek gyerekeket hivatalosan, nők csak a sajátjukat.

Ez épp úgy szélsőség, mint az, hogy mára sajnos elnőiesedett a szakma. Kellenének óvónénik és óvóbácsik , hasonló arányban, de a szocializmusban Mo-on csak Levente Péter tévés személyiség képviselte az óvóbácsikat (tudtommal el is végezte a megfelelő szakot).

A 20.század folyamán ez megváltozott a helyzet, nőket is képeztek és alkalmaztak, és mint látjuk, túlsúlyba is kerültek már a 20. század első felében. A 2. világháború után a szoci országokban -legalábbis Magyarországról tudom- kizárólag nők neveltek óvodákban.

A rendszerváltást követően ismét kezdtek férfiak is megjelenni a szakmában, azóta a hivatalos elnevezés:

óvodapedagógus.

Az ezredfordulón kikötés lett, hogy csak és kizárólag vonatkozó (óvodapedagógus) diplomával lehet dolgozni abban a szakmában, de adtak néhány év haladékot a középsuliban óvóképzőt végzetteknek. (Más kérdés, az óvodavezető, az további irányban való képzéseket is takar azon felül.)

Az anyagiakat írták, katasztrofálisan alulbecsült a szakma, érdemtelenül.

A szülők ellenzik-e? Ismered az embereket valamennyire, kérdező? Nagykorú vagy? Az emberek tele vannak előítéletekkel. De vannak normális emberek is, a szülők között is. Hamar rájönnek, hogy az óvóbácsik az apai mintát (is) adják a kisgyermekeknek, és hogy egyénfüggő, kiben lehet megbízni, meg hogy milyen érzéke, képessége van.

Sok ilyen embert ismerek, nézik olykor guvadt szemekkel, "hogy kerül ide egy férfi", de csodálkozik három napig, aztán már nem izgatja, jó esetben rájön, hogy csak előítéletből, megszokásból furcsállta, hiszen léteznek férfi ápolók is kórházakban, gyermekosztályon is. Léteznek férfi gyermekorvosok. Léteznek férfi néptáncosok, akik körjátékoznak ovisokkal.

És léteznek apukák, kisgyerekkel.

Hallottam már olyat, hogy "ez nem munka". (Na ja, csak ha a nők nézik? vagy mire gondol az olyan ember?) Aki nem tud sokoldalúan gondolkodni és tevékenykedni, az irigykedik. Az óvodapedagógusoknak legalább tíz fajta területre kell koncentrálniuk, és nem szabad iskolásan, merev foglalkozási keretben nevelniük, hanem rugalmasan, a helyzethez igazítva, intuitíve, empatikusan, sőt csoportosan és egyénileg is fejlesztve a kisgyermekeket.

Megkérdezném, a brókerség, vagy a politikusi "szakma" stb ehhez képest mennyivel nehezebb munka és milyen minőséget képvisel?

Ha már nem hiszik elég férfiasnak ezt az érzelmi és értelmi intelligencia átlagon felüli fokát igénylő óvodapedagógus szakmát egyesek...?

Nem a hozzászólókra célzok, a többségük remekül összefoglalta a tapasztalataikat.

Szokatlan, mert nagyon kevés férfi van, de ettől még nem abnormális vagy bármi ilyesmi.

Ha te szereted a gyerekeket és ezt érzed az utadnak, csináld nyugodtan! Munkád garantáltan lesz, igaz, nagyon kevés pénzért, de pl lehetsz bébiszitter is mellette, egy képzett óvodapedagógust sokkal szívesebben fognak felkérni a szülők is, mint egy tinédzsert vagy nulla tapasztalattal rendelkező valakit.

Egyébként gyermekfelügyelőnek inkább a dajkát szokták nevezni, ahhoz nem kell diploma, de sokkal kevesebbet is foglalkozik a gyerekekkel, inkább pakol, takarít, konyhán segít be.

Szerintem egyáltalán nem fura

Ha érdekli, szereti és tud foglalkozni gyerekekkel akkor csinálja. Szerintem nem nemhez köthető dolog.