Hogy segítsek az unokahúgomnak?

Rossz ezt kimondani, de sajnos így már nem lenne az övé. A lemondással minden kapcsolat megszűnik a szülőanya és a gyerek között. Egyéni megegyezés alapján lehet képeket kapni az élete fontos eseményeiről és látogatni, de a szakértők legfeljebb évi egy néhány órás látogatást javasolnak. Ilyenkor sem szabad felvenni az anyaszerepet, és elvárni, hogy egy 2-3 éves szeretetet mutasson ki felé. Később lehet erről beszélni a gyerekkel. El lehet mondani, hogy "ennek a néninek a hasában voltál", de tisztázni kell, hogy az anya az örökbefogadó. Hiszen ő gondozza, hozzá kötődik, a vér szerintit pedig csak ritkán látja. Ha ilyenkor anyaként próbálna viselkedni, csak megijesztené és összezavarná a gyereket.

A látogatások az örökbeadónak is megterhelőek lehetnek, ezért sokan nem élnek a lehetőséggel. Ha a lánynak már most az a terve, hogy időnként eljátssza az anyját az örökbeadott gyerekének, akkor nem szabadna olyan helyre adni, ahol rendszeresen találkoznak.

Nem tudja még milyen érzéseket fog kiváltani a gyereke születése, és mennyire nehéz lesz a lemondás. A gyakori találkozás újra és újra feltépné ezeket a sebeket, és megrontaná a rokoni viszonyt is. Akár rokon, akár nem, olyan szülőket kellene találni neki, akikkel nem találkozik ilyen gyakran.

A nyílt örökbefogadásnál (persze ha nem családon belül történik) nem látogathatja az anya a gyereket. Az örökbefogadás előtt találkozhat a szülőkkel, eldöntheti, rájuk akarja -e bízni a kisbabát. Ha nem, választhat mást.

Ha az örökbefogadás jogerőssé vált, csak a közvetítő szervezeten keresztül kaphat információt a gyermekről. Megtudhatja él-e, egészséges-e. Nem kell attól szorogania, hogy a gyereke valamilyen okból esetleg intézetbe került, hiszen az örökbefogadókkal is történhet bármi..