Feldolgozni de hogy?

Szivesen beszelgetek Veled, teljesen megertelek.

Mennyi ido telt el azota?

Az apukaja tudta, hogy terhes voltal?

Anyukad, hat.... szamomra erthetetlen, hogy volt kepes igy viselkedni.

Menj szakemberhez! komolyan. Elvesztetted, lényegében elvették tőled, nem hagyták, hogy meggyászold. Kellene.

Anyukádra pedig nincsenek szavak...

Menj szakemberhez!Segít feldolgozni a bűntudatodat.

Ha Alapítványon keresztül történt az örökbeadás és találkoztál is az örökbefogadókkal, akkor nyílt eljárás volt.

Keresd meg az alapítványt, és tőlük kaphatsz információt a kicsiről. Megtudhatod, hogy egészséges-e, és továbbra is rendben neveli-e a befogadó család. Így legalább attól nem kell szonganod, hogy azóta esetleg valami baj történt, és ki tudja hol van a gyermeked.

Annak idején a tőled telhető legjobbat adtad neki, ez volt az egyetlen lehetőséged, hogy felelősségteljesen gondoskodj róla. Szomorú, hogy a családod ebben nem állt melletted. Tényleg fordulj pszichológushoz, mert egy ilyen esemény az egész életedre rányomja a bélyegét, és a jövendő gyermekeid életét is negatívan fogja befolyásolni, ha nem sikerül a feldolgozása.

Az örökbefogadást közvetítő alapítványnál is tudnak talán szakembert ajánlani. Keresd őket levélben vagy az interneten!

Nagyon sajnalom! Remelem sikerul feldolgozni, es esetleg valami informaciot szerezni a kicsirol.

Anyad meg anyanak nem nevezheto gusztustalan senkihazi hogy igy magadra hagyott es a homokba dugta a fejet es csak az erdekelte ki mit szol. A beszedet mar meg se emlitem! Katasztrofa hogy ilyen primitiv erzeketlen allatok szulnek!

Életet adtál neki, hagytad, hogy növekedjék, szeretettel hordoztad - mindezt 16 évesen, egyedül, támogatás nélkül: ez nagyon nagy dolog, erre gondolj. A többiben pedig nem volt választási lehetőséged.

Egyértelműen az segítene, ha ki tudnád beszélni. Meg tudnád keresni az alapítványt, akiken keresztül az örökbeadás történt?

Szia!

Nagyon nehéz, pláne, mert nem nagyon szoktak erről beszélni a nők, és nincsenek itthon még „önsegítő csoportok”, ahol a hasonló helyzetben lévők egymást… pedig ez nagyon jó lenne.

De! Pont most szombaton lesz (Bp-en) egy rendezvény a vér szerinti anyákról (nem csak nekik, hanem mindenkinek szól, aki az örökbefogadásban érintett). Most fog megjelenni egy könyv is, amelyet egy vér szerinti anya írt a sorstársaival készített interjúk alapján, és azt boncolgatja, miként lehet feldolgozni ezt a veszteséget (amit nehezít az is, hogy titkolni kell a veszteség tényét sokszor).

A rendezvényt a Mózeskosár Egyesület szervezi, ők foglalkoznak a legrégebben hazánkban az örökbefogadások szereplőinek segítésével (nem adnak örökbe gyereket, egyéni tanácsadással, tájékoztatással, klubok szervezésével, stb. foglalkozó elkötelezett, elfogulatlan, jó fej szakemberek), és ezzel a rendezvénnyel szeretnének hangot adni az örökbefogadások „néma szereplőinek”, a vér szerinti anyák nehézségeinek.

Ha van rá lehetőséged, gyere el (azon nem kell aggódni, hogy „megbélyegzettnek” érzed magad, mert nem csak vér szerinti anyák lesznek ott, és senki sem faggat senkit, miért jött).

Időpont: 2018. szeptember 29. 9:00-16:30

Helyszín: Budapest XIII. kerület Tüzér utca 35.

[link]

Elnézést, ha reklámszagú voltam, ez egy nonprofit szervezet, nem pénzszerzés miatt csinálják a dolgukat. Szerintem nagyon fontos ennek a rendezvénynek a témája, szuper lenne, ha jobban megértenék az emberek, hogy a vér szerinti anyák nem mind „gonosz, felelőtlen nők, akik eldobták a gyereküket”, sőt!

Egyébként itt van egy cikk a vér szerinti anyákról a Nők Lapjából: [link]

Sajnos egyáltalán nem egyedi a történeted, igen gyakran pontosan így zajlik az örökbeadás, és az örökbe adó anyák utána egész életükben szégyennel telten, titkolózva élnek… ezért lenne jó, ha elterjedne a valóban nyílt örökbefogadás. Mert amit ma hazánkban csinálnak, az nem az, csak egy rossz vicc. Az örökbeadásokat intéző alapítványok igen gyakran lélektelen „szülőgének” tekintik csupán a vér szerinti anyákat (és magukra hagyják őket a gyerek megszületése után), és nemhogy nem támogatják a kapcsolattartást a gyerekkel, de van hogy még abba is beleszólnak, miről beszélhet az örökbefogadó a szülőanyával az első (és általában egyetlen) találkozáskor.

Ha segítségre van szükséged, érdemes olyan szervezetet megkeresned, akik nem foglalkoznak gyerekek konkrét örökbeadásával, hanem a tanácsadás, pszichológiai segítségnyújtás a céljuk.

Nincs szavam anyukàdra! Hogy teheti ezt valaki? Màrmint anyud, hogy tehette? Sajnálom, hogy nem az én gyermekem vagy, mert én nem hagytalak volna magadra. És segítettem volna, hogy most együtt neveljük a gyermekedet! Mert ezt kellett volna tenni az anyukádnak!

Esetleg nem tudnál orvoshoz fordulni, lelki specialistához?

Bár nem vagyok érintett a témában, de írj nyugodtan. Bizalmasan kezelném és figyelnék rád! Kérlek ne add fel az életedet! Csak egy van belőle és, ha feladod, nem lesz eséllyed boldogan élni!!!! De így még lehetsz a későbbiekben!