Fiatal anyukák elmesélnétek a Ti történeteteket?

Én nem fiatalon lettem anya, csak az előzőnek mondanám, minden tiszteletem, hogy nem hagytad, hogy a gyermeked egy bántalmazó kapcsolatban/családban éljen!

Mármint szülőktől külön. :)))

Nem akarok a gonosz szószólója lenni,és mindenkinek a saját joga eldönteni hogy mikor hány évesen esik teherbe vagy lesz apuka de.. 18 évesen elkötelezni magad egy gyerek mellé és felnevelni hülyeség. 18 évesen még mindig gyerek az ember,és a gyerekkel nem lesz könnyebb...

Már 4 éves a kislányom, de 16 voltam, amikor megtudtam babám lesz. Nagyszülők neveltek, a szüleimet nem is ismertem. Nem volt kérdés, hogy megtartom-e, természetesen igen. Nagyszüleimet váratlanul érte a dolog, de nagy szeretettel fogadták. Volt párom és rendes kapcsolatban éltünk, terveztük, hogy külön költözünk a nagyszülőktől, de egy súlyos baleset közbeszólt, több hónap szenvedés után párom nem élte túl, addigra a kislányom megszületett. Eszembe se jutott, hogy örökbe adjam, hiszem az enyém, és talán kárpótol, mindenért,amit elvesztettem. Nagyon sajnálom, hogy egyedül kell felneveljem nagyszüleimmel, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ne szenvedjen hiányt. Még most is kapok hideget-meleget miatta, de nem foglalkozom a rosszindulatúakkal meg az irigyekkel, nem érnek annyit. Baba mellett leérettségiztem, szereztem diplomát, rendes munkám van, igyekszem minden szabadidőmet vele tölteni. Mostanában, ahogy növöget kezd furcsa lenni a helyzet, hogy neki csak anyuci van, dédi mama és dédi papa, többiek nincsenek. Remélem meg fogja érteni, hogy ez az élet rendje.

Én 2010 be szültem a lányom akkor voltam 16éves. Az akkori "párom" 34 éves volt. Többször bántott és börtönbe is került. Ekkor kihasználtam az alkalmat és leléptem tőle ekkor a lányom 1,5éves volt megismerkedtem egy másik férfival házasságot is kötötünk 19évesen Megszületett a második gyermekem. Most már válófélben vagyunk. Elhagyott egy masik no miatt most 22eves vagyok új kapcsolatom van rs végre boldogok a gyerekek is

Utolsó: Meddig....?