Anorexiások, bulemiasok! Elmesélnétek a történeteteket?

Nekem az egész az érettségi évének elején kezdődött, mikor komolyabban megbetegedtem és 50 kilóról(163 cm vagyok) lefogytam 47-re. Nagyon megtetszett ez a változás és hát jött a szalagavató, gondoltam jobban néznék ki vékonyan, így szépen kúszott lefelé a súlyom, valamint az érettségik miatt is izgultam, így nem volt étvágyam. Trükköket nem igazán vetettem be, egyszerűen nem ettem és nagyon sok vizet ittam, hogy úgy érezzem, tele vagyok.

A szóbelik idejére már 45 kg-ra fogytam le, ezután nyáron, majd a sikeres felvételit követően kissé javult a helyzet(egy éven át kb. állandó volt a súlyom), de tavaly nyáron párkapcsolati problémákból kifolyólag újra visszaestem, alig ettem, aztán elutaztam külföldre apukámmal, akiről tudtam, hogy nem figyel túlzottan az étkezésemre és rengeteg programot cisnáltunk, így egész nap talpon voltam és a kalóriabevitelem nevetségesen alacsony volt ehhez képest, így fogytam le 2 hét alatt 42 kg-ra. Itthon a mérlegre állva megdöbbentem és sírógörcsöt kaptam, mert ekkor jöttem rá, mit műveltem magammal...azóta nagyjából tartom a súlyom, 45-46 kilóval.

En eleve akarmwnnyit eszek nem tudok hizni. Ennek sem szervi, sem hormonalis eredete nincs, teljesen kivizsgaltattamagam. Egyedul psziches oka van. Alapvetoen is elwg stresszes tipuau vagyok, de tortentek igen rossz dolgok az eletemben: tobb halaleset, egy alkoholista par, akit nagyon szerettem, stb. Aprilisban elhagytam, nagyon magam alatt voltam, 172cm es 62 kg voltam (rendszeresen futottam, igy ez is kozrejatszott). Egy hetig nem ettem, nem birtam. Utana sem nagyon. Eloszor 55, majd 50, vegul 47 kg-ra fogytam. Elkezdtem fajdalomcsillapiton (tramadol) es nyugtaton (xanax, rivortil) elni, amikkel elnyomtam az erzeseim. (Sajnos nagyon megkinzott lelkileg a parom).

Aztan szerencsere talaltam valakit, aki baratkent mellettem allt. Jelenleg 58 kg vagyok.