Van egy örökbeadott kisfiam. Nyílt örökbe adás volt alapítványon keresztül! Amit nem értek. Hívom az alapítványt, néha van válasz néha nincs. Mégis miért érzem azt, hogy nekik csak addig volt fontos amíg alá nem írtuk a papírokat!?

Intelligens nőnek tűnsz számomra, és tudod is, mit kell tenned... írtad a kommentedben. Elhiszem hogy bazi nehéz... El se tudom képzelni, min mész most keresztül. De tényleg hagynod kell őket, mert ahogy mindegyik válaszoló írta, ez már az ő életük, és tényleg fenyegetettség érzésük lehet, ha folyton keresed őket. Gondolj bele, te mit tennél fordított helyzetben.

Remélem megtalálod az életben a számításodat, lesz majd családod, és boldog is leszel. A kisfiad is az lesz, ne aggódj.

Hát..én mint örökbefogadott gyerek, így 27 év után azt tudom, hogy annak is nehéz aki a másik oldalon áll. Nyilván, mert ragaszkodnak a kicsihez, mintha saját lenne és biztosan nehéz, hogy mégsem. Idővel pár év múlva biztosan jobb lesz a helyzet, talán akkor próbáld meg.

Nekem a legborzasztóbb az volt, hogy későn tudtam meg, rádöbbentettek, hogy tulajdonképpen nem is akart az anyám és még meg sem nézett. Szerintem picit hagyd lenyugodni őket és amikor már nagyjából sikerült összecsiszolódni, akkor próbálj kapcsolatot teremteni. A kicsivel szerintem majd csak még később tudsz, hiszen kell idő amíg fölfogja és meg tudja érteni, azt a tényt, hogy miért és hogyan. Csak ne hagyjatok benne kétségeket, minden kérdésére kapjon választ és nagyon-nagyon legyen szeretve......Nem, nem küzdök kissebbségi érzésekkel, mielőtt lepontoztok, de nem-nem esett jól...

6-os, nagyon szépen írtál. :)

És kiderült miért lettél örökbeadva? Így is nehéz volt megértened és megélned, ha tudtad az okokat? (Csak mert legtöbbször a szülő jót akar a gyerekének.... de a gyerek szempontja is teljesen érthető) :(