Mi van velem? Normális ez?
Nem tudom mi történt. Mikor teherbe estem, nagyon örültem és már előtte is alig vártam hogy gyerekem legyen...
Most, hogy megszületett a kisfiam, teljesen kivagyok. Úgy érzem, nem szeretem a gyereket, és örökbe adnám szívem szerint. De csak estére vagyok így. Nappal imádom, babusgatom, beszélek hozzá, de néha akkor is úgy vagyok, hogy nem is vagyok itthon, az apukájára bízom a gyereket, hogy én mehessek. Mindig valami indokkal megyek...hogy nekem elintézni valóm van, és ez minden napos. Miért történik ez velem? Miért érzem a gyereket tehernek? Amikor alig vártam hogy megszülessen és gyerekem legyen. Az örökbe adáson komolyan gondolkodom, de anyukámék nagyon várták már az unokát, és természetesen, imádják, szeretik. Velük nem tudom ezt megbeszélni, mert rögtön kiakadnak és anyukám is sír hogy hogy lehetek ilyen. De esküszöm, nem akarom hogy ez legyen. Próbálom magamra erőltetni hogy szeressem a gyereket, de valahogy nagyon nehezen megy, viszont vannak pillanatok hogy imádom. Hogy van ez akkor most? Szívem szerint kiszaladnék a világból és eltűnnék mindenki elől hogy ne is tudják hogy hol vagyok. De ebbe én beleőrülök és megszakad a szívem...
Ez szülès utànni depresszio.
Keress segitseget, sok nö èrzi ezt igy . . .
Nekem kb 6honapos volt a lànyom mikor ugy ereztem ,hogy most màr felhotlen a boldogsàg :) ahogy no egyre jobb lessz.
A masodik babamnal mar nem volt ilyen problema az elsö perctol azt erzem amit kell :) mind a ketto kislàny.
Nincs Veled semmi baj! A hormonok szórakoznak csak :( Szerintem a nyugtató nagyon rossz ötlet, inkább keress gyógynövényes megoldást, illetve sportolj! Először csak sétálj nagyokat, minden nap, utána fokozatosan elkezdhetsz kocogni is.
Nem kell örökbe adni a babát, megoldást kell találni a problémádra. Kérd meg a párodat/anyudat/apudat, hogy segítsenek picit, ha csak egy órára magadra tudsz időt szánni, már minden sokkal jobb lesz :) (forró fürdő, egy izgalmas könyv, séta, kávézás barátnőkkel, vagy bármi, ami jobb kedvre derít)Ettől nem vagy sz*ranya, csak épp kirántották a szőnyeget a lábad alól, persze, hogy nem olyan könnyű megbirkózni a helyzettel :)
Kívánom, hogy gyorsan jobban legyél :) (és ha szeretnél beszélgetni, vagy kiönteni a szívedet, írj, szívesen meghallgatlak/beszélgetek veled, nem csak babatémáról természetesen :))
Én is éreztem hasonlót, de szerencsére nagyon haram elmúlt. Nekem akkor kezdődött, amikor hazajöttünk. Kb 1-2hétig tartott, de a legfurcsább az volt, hogy közben mégis imádtam. Mondtam is a férjemnek, hogy várom azt a pillanatot, amikor felhőtlen tudok neki örülni, persze ezt is sírva, mert bűntudatom is volt, nehéz volt stb...
Semmiképp ne add örökbe! Hidd el, hogy eljön az a pillanat, amikor nem fogsz így érezni. Csak a hormonoknak kell visszaállni. A nyugtató mondjuk ha nem szoptatsz, szerintem nem ártana. Lehet tényleg kellene egy másik dokival is beszélned. Kitartást kívánok!!!
Csak estère vagyok így, nappal imàdom...
Nagy mèrtèkben megvàltoztatja az èletèt minden nőnek egy bava!!!! Míg a pocakba van nincs vele gond! Semmi bàltozàs nincs a terhessèg alatt!!! Aztàn szó szerint egyik napról a màsikra megvàltozik ez!!!
Nèhàny nőnek nehezebb beleràzódnia az anya szerepbe!!!
Az alvàs hiàny, az hogy kevesebb időd van magadra feszültè tesz!!! Igy a babàt "hibàztatod" a dolgokèrt!!! Ez ugymond normális reakcio!!! Szakember segítsègèvel ès kellő szerető, tànogato csalàdtaggal minden rendbe jön!! Hodd el!!! Ha örökbe adnàd nagyon megbànnàd!!!
Ne fèlj erről beszèlni! Ha magadban tartot ez csak rosszabb lesz!!!!
Sok sikert a babàzàshoz!! Minden rendben lest!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!