Milyen érzés lemondani a babádról és hazajönni nélküle?

Anyám a 6. gyerekét hagyta a kórházban. Azt nem tudom milyen volt neki, de akármilyen ember is ő, biztos vagyok benne, hogy még számára is pokoli volt. Úgy lett terhes, hogy mi már nem voltunk vele. A párja lelkes volt állítólag, simogatta a hasát stb. Ott laktak egy telken csak másik házban a párja szüleinél. Aztán kiderult, hogy az anyós nem engedi, hogy oda gyereket vigyenek. Ennyit tudok.

De nekem még ennyitől is bekonnyezzik a szemem. Egyszer láttam azt a kislányt, egy kis boldogság volt, ahogy a gondozono kezében teli vigyorral kopogott ki az uvegajton. Csak bízni tudok benne, hogy jó családhoz került.

Bocsánat, elkanyarodtam.

2, anyádnak 5 gyereke volt és senki nem ajánlotta fel, hogy esetleg oda költözhet egyikotokhoz a gyerekkel?

Gyönyörű

Anyád is kérhetett volna segítséget...

4 akkor is hülye kifogás, hogy az anyós nem engedte oda a gyereket.

Itt több megoldást is lehetett volna találni, de nem is keresték a megoldást, inkább lemondtak a gyerekről

Számomra ez felfoghatatlan.

5: és lehet hogy annak a gyereknek sokkal jobb helye lett.

Nekem a barátaim épp pár hónapja fogadtak örökbe egy csecsemőt, akiről lemondott a 18 éves anyja. Nyílt örökbefogadás volt. Találkoztak a lánnyal. Nagyon egyszerű, iszonyú sorsú teremtés volt. Belátta, hogy a gyerekének így adja a legtöbbet. Azért kifejezetten hálás volt, hogy az általa adott nevet megtartották második névként. Viszont ő a létminimum alatt küzd, az utcára ment vissza, így szinte biztos nem ezen agyal nap mint nap. Fellélegzett, hogy nem kell ezt a terhet cipelnie.

#3 legnagyobb testvérünk 17 volt, mikor született a kicsi. Mi előtte intézetben voltunk. Utána a bátyáim az apai nagynenenknel, én az anyai nagyszülőknél, akik eleve idősek voltak. A 2 idősebb tesóm, akik anyai ágon feltesoim, ők egy darabig az apjukkal laktak, aztán intézetben.

Én ennyit tudok, biztos sok minden volt még. Anyánknak mindig is fontosabb volt, mit akar az aktuális pasija, mint ő. Nyilván lehetett volna más megoldás, de így alakult sajnos. Anyámon múlt a dolog. Aki tudott, az már így is segített neki akkor, vagyis inkább a gyerekeinek.

Még annyi, hogy én pl 4 éves voltam, mikor a húgom született. Azt sem tudtam, hogy született testvérem. Amikor meglatogatattuk, akkor sem tudtam, hogy ő ki. Később kérdeztem rá, és akkor mondták.

#2