Mikor éreztétek anyának magatokat? Már a pici születése előtt is? Vagy csak utána jött "az érzés"?

A kotodes neha meg a szuletest kovetoleg sem alakul ki. Egy nogyogyasz mondta hogy anno neki sem volt az a nagy szerelem az ujszulott irant mivel nem is igazan "ismered" egy idegen kis ember. Persze szereted es mindent mrgtennel erte, de annak is ido kell hogy igazan megismerd es kialakuljon az a kotodes.

En 30 vagyok es most varom az első babát. Mi terveztuk, de igy pocakban nem erzek annyira nagy kotodest. Persze szeretem es varom es ovom mindentol de nehez elkepzelni milyen lesz az elet es milyen lesz a baba.

Nekem majdnem 1 éves volt a fiam amikor kialakult ez az erős kötődés. Persze szerettem előtte is stb

De nem volt meg az a nagy kötődés sokáig.

2,5 éves a fiam. A mindenem. De még mindig nem érzem magam anyának 😅

8 eves a fiam, de meg mindig fura mondanom magamrol, hogy anya vagyok, van egy fiam. Tiszta fura!

Persze ettol a mindenem, az eletem.

Előtte egyáltalán nem. Születésekor már kezdtem “realizálni” a dolgot, de az első 3 hónapban nagyon nehéz volt, úgyhogy ott is inkább csak elláttam, megetettem, persze szeretgettem is, de leginkább a túlélésre játszottunk. (Hasfájós volt, télen született, -10 fokokban sétáltunk vele szétfagyva, vagy 100+ kilométereket autóztunk céltalanul, hogy csak egy kicsit legyen csendben, és aludjon)

Aztán egyik napról a másikra “felszívódott a hasfájás”, kezdte kicsit jobban felfedezni a világot, akkor már szorosabb volt a kötelék. Utána pedig olyan 5-6 hónapos korában jött meg az áttörés, vigyorgott rengeteget, elkezdtük egyre jobban megismerni egymást.. Azok a pillantások amiket kapok tőle, egyenesen elvarázsolnak.. Az apukája hívta fel rá a figyelmem, hogy olyan csodálattal néz a babánk, és olyan szeretettel, hogy már ő ide nem is kell :D Persze csak viccelt, de tényleg a lelkemig hatol a nézése.

És ha ez nem elég, kiköpött én kiskoromban, 1-2 képet újra is alkottam vele, és a barátnőim azóta is azon viccelődnek, hogy nagyon jól működik a fénymásolóm.

Összességében tehát azt mondanám, hogy a “negyedik trimeszter” után lett meg az az “anya vagyok” érzés, és a mindent elsöprő szeretet is. (Jó, szeretet nyilván már akkor is volt, mikor még pocakban volt, de másmilyen, aztán megint más volt amikor megszületett, és teljesen más most is. - Az első tudatos mosolya ami neked szól majd... Persze biztos vagyok benne, hogy fog még alakulni.. Majd amikor először kimondja, hogy anya..)