Örökbe fogadnátok roma gyereket/kisbabát?

Én alapból nem fogadnék örökbe. Ha nem lenne 2 sajátom, nem sikerültek volna ők, akkor gyerek nélkül éltem volna le az életem.

De romát meg főleg nem.

Kövezzenek meg, de nem.

Amúgy osztom az 1-es véleményét.

Hozzáteszem, egy ismerős pár egy 1 éves fehér babát fogadott örökbe, egy másik pedig kb. 5 év korkülönbséggel 2 roma kislányt és sehol sincs eddig rossz tapasztalat. Tisztelem, becsülöm is érte mindkét párt. De ebben a kérdésben én vagyok "rosszul bekötve".

Alapvetően nyitott vagyok az örökbefogadásra és a roma gyerekekre is, szerintem többségében a neveltetésen és azon múlik, hogy milyen szociális közegben nő fel. Ismerősi körben van 2 pozitív példa is, negatív nincs.

Abból a szempontból viszont nem feltétlenül fogadnám örökbe rögtön, hogy nem biztos, hogy én "fehérként" fel tudnám rendesen készíteni a rasszizmusra és a negatív előítéletre, amivel elég valószínűleg szembe kell majd néznie. (Viszont lehet, hogy ezt valamennyire a tanfolyamon megtanítják, az még távolabb van nekem, lehet, hogy erről változni fog a véleményem pár év múlva.) De nyilván mielőtt örökbefogadhatsz egy kisgyereket találkozol vele, van időd azt mérlegelni, hogy alkalmas lennél-e hozzá szülőnek.

Ha egyedül maradtam volna vagy olyan párom lenne, aki nyitott rá, akkor én fogadtam volna örökbe roma gyereket.

Akár nagyobb gyereket is. Ami nálam kizáró ok lenne az a kialakult függőség és az értelmi fogyatékosság. De egy 7-8 éves gyereknél már nyilván nem az anyja akarsz lenni (nővéremet anyum nevelte 7 éves korától, mert az anyja elég gázos volt, de sose lett az anyja helyett anyja, csak a második anyja). Én ezzel együtt tudnék élni, nem akarnám “teljesen a saját gyerekemként” felnevelni csak pótanyaként.

Van egy direkt ezzel foglalkozó egyesület:

[link]

Szerintem tőlük érdemes tanácsot kérni.