Örökbe fogadnátok roma újszülöttet?

Nem ismersz normális életű romát?

Mert akkor ha ismersz akkor rájösz, hogy bárkiből bármi lehet.

Szerintem egy gyerek viselkedése nem attól lesz "cigányos", hogy kik a biológiai szülei, hanem hogy az őt körülvevő közeg milyen, hogy tőlük milyen mintákat tanul el.

Egy putriban, ahol laknak 10en mélyszegénységben ott nincs sok tér normális keretek között szocializálódni. Ott megtanulják azt, hogy erőszakkal előrébb tudnak jutni.

De bőven lehet látni olyan cigány családokat, akik külömbek jónéhány átlag Magyar családnál.

Szóval ez alapján én örökbefogadnám.

Én gondolkoztam ezen, és csak az tartana vissza, hogy vajon a gyereknek jó-e. Miután így ránézésre látszik, hogy nem saját, esetleg túl sokan rákérdeznek, kéretlenül véleményt nyilvánítanak. Ha aktuálissá válna a kérdés, valószínűleg nem tennénk származási kikötést.

Abban, hogy kiütközik a vér, nem hiszek. Abban igen, hogy egy örökbefogadott gyerek hoz traumákat és ez kiütközik. És persze ha roma, akkor rögtön a származását okolni könnyű, de hülyeség. Az én családomban van örökbefogadott gyerek, nem roma, mégis elég problémás gyerekkora volt, az unokatestvéreivel ellentétben gyengén tanult, aztán 16 évesen terhes lett. De végül mégis összeszedte magát, azóta 3 gyereket nevelnek rendezett körülmények között (az elsőt is megszülte, neveli, és összeházasodtak az apával).

Sajnos #6, nincs igazad. Pont attól lesz a viselkedese cigányos, ami a génjeiben kódolva van, ergo a biológiai szüleitől. A nevelés a géneket nem írja felül.

Környezetemben tapasztaltam is ilyet. 2 hónapos volt a csecsemő mikor örökbefogadták, nem is volt a biológiai szüleiknél. Nem tudta levetkőzni a származását. Normál családban nőtt fel, tisztaságban, rendben. Mikor anyukája meghalt 18 éves volt, onnantól putrit csinált a 2 szintes házból. Az apjával ugy bánt mint egy lábtörlővel. 2 év múlva az apja is meghalt, és elverte az egész örökségét (házat, autót, pénzt) és egy cigany putriba költözött.

Őszintén szólva nem tudom milyen csoportjai/generációi vannak nekik, de az biztos, hogy nem lehet általánosítani. A családomban vannak romák (bár mondom, nem tudom pontosan minek hívják magukat) a családba került egy zenész roma és egy példamutató, illedelmes, teljes életet élnek. Osztálytársaim között régen volt egy roma testvér pár, ők is kedvesek, illedelmesek, dolgosak voltak.

És igen, emellett vannak akik putriban, nulla jó példa mellett nőnek fel és iszonyú, a társadalomra káros életet élnek. Pont emiatt azt gondolom, hogy a példamutatás rengeteget számít.

Én nem neveltem roma gyereket, de úgy sejtem a romák általános megpecsételése lehet a legnagyobb problémája majd.

Mi a szintén magyar férjemmel külföldön neveljük a félig olasz lányomat. És bizony nála is teljesen kiütközik a dél-olasz temperamentum, pedig mi a férjemmel csendesek és nyugodtak vagyunk. Egyébként semmi gond vele, csak ő sokkal pörgősebb, szertelenebb, hangosabb, extrovertáltabb, mint mi. De szerencsére jó dolgokat is örökölt az olasz részről, művészetekben nagyon tehetséges.

Természetesen én is ismerek példás értékű roma családokat, de ők nem is adják örökbe a gyerekeiket.