Őrültség lenne azért megszülni a gyereket, hogy örökbeadjam?

"hogy őszinte legyek mélyen abban reménykedem, hogy idővel megkereshetem és talán vissza is kaphatom vagy legalább jó kapcsolatban leszünk később."

Na, ez az, amit azonnal felejts el! Örökbeadod, akár nyílt, akár titkos örökbefogadással, 6 heted van meggondolni magad, onnantól semmiféle kapcsolattartásra nem vagy jogosult. Nyíltnál van olyan lehetőség, hogy az alapítványon keresztül ha kérsz, kaphatsz képet időnként róla, de ez minden.

A baba egy család része lesz, ahova te nem tartozol. Ez nem gyermekmegörző, hogy majd visszamész érte, vagy látogatod.

Ha lemondasz róla, végleg lemondasz róla. Később, ő kezdeményezhet, ha akar.

Van gyerekem, de elképzelni se tudom, hogy azért vetessek el egy babát, mert nem akarom magamat strapálni a terhességgel. Nem vagyok megrögzött abortuszellenes, de azért álljon már meg a menet, hát ha nekem van becsúszott terhességem, akkor talán a védekezést is én blicceltem el, és a felelősséget is nekem kéne vállalni.

Egyetlen érv az örökbeadás ellen, ami eszembe jut, hogy lelkileg az sem könnyű. Bár én megtartanám a becsúszott babát is, szóval talán ez is közrejátszik, de el se tudom képzelni tényleg, hogy egy kis élet növekszik bennem hónapokig. Megváltoztatja a testem, a gondolkodásom, védelmezem a magam módján, hiszen függ tőlem, megszülöm kínkeservesen, aztán adjam oda másnak? Elképzelhetetlen.

Ha az örökbefogadást választod, nagyon tudatosan készülnöd kell, hogy a kötődés talán még úgy is kialakul, és el kell engedned a végén.

Viszont bárhogy döntesz, a legjobb, ha senki másra nem hallgatsz. A következményeket te viseled egyedül, nem a barátnőid. Ne bánd egy életen át, hogy másra hallgattál a legjobb belátásod helyett.

Én csak egyetérteni tudok a barátnőiddel. A terhesség és a szülés (nekem) önmagában szenvedés volt. Ha nem azért csináltam volna, mert szerettem volna a babát, és szerintem teljesen bekattantam volna (mondjuk problémásabb volt a terhességem). Plusz szerintem ha már megszülöd, akkor sokkal nehezebb lesz elengedni. Azért mégis csak 9 hónap, és egy test vagytok addig, nyilván kötődni fogsz hozzá, pláne ha később szeretnéd is valamilyen módon “visszakapni” az életedbe. Akkor az elválás csak nehezebb lesz.

És nem utolsó szempont, hogy mi van, ha neked is komolikációid lesznek a terhesség szülés alatt? Meg tudod engedni, hogy emiatt esetleg tartósan kiess a munkából?

Alig tudsz megélni? Akkor ez nem is kérdés.

Tudod te, hány várandós tölti végig a fekve akár kórházban a terhességet?