Házasként örökbeadni a babánkat? Hogyan döntenétek?
Házasok vagyunk, viszont nem szeretnénk gyereket. Mindig is így éreztük, de tudjuk, hogy ez változhat, akkor pedig természetesen belevágnánk. Ezt csak azért írom le, hogy ne habzó szájú gyerekgyűlölőként képzeljetek el minket.
A lényeg: terhes lettem, és már kicsúsztunk az időből, nem tudjuk elvetetni. (Ezt tettük volna, ha időben észrevettük volna a terhességet)
Szóval vagy megtartjuk, vagy lemondunk a babáról a szülés után. Ezen dilemmázunk.
Megpróbálom megfogalmazni amit érzek: Ha elképzelem, hogy szülés után elviszik a babát és nem látom többet akkor elfog a pánik, viszont már a gondolatától is depressziós, szomorú leszek, ha arra gondolok, hogy nekem 0-24-ben egy csecsemőt kell majd életben tartanom. Egy porcikám sem kívánja a babázást, egyikünk életéből sem hiányzik a gyerek.
A nyílt örökbe adás a legrosszabb opció, annál rosszabb nincs, ha van is meg nincs is gyerek, ezt rögtön elvetettük.
Az a célunk, hogy ebből a reménytelen döntésképtelenségből valahogyan átbillenjünk a mérleg valamelyik oldalára, és elköteleződjünk véglegesen az egyik döntés mellett. Tehát vagy megtartjuk, de akkor szeressük és várjuk, vagy mondjunk le róla, de akkor ne kínozzon utána évekig a lelkiismeretünk.
Nem tudom tudtok e segíteni, remélem nagyjából érthető ez a katyvasz. Lehet, hogy nem ez lesz az utolsó kérdésem erről a témáról...
Nekem egy tok friss kapcsolatban csúszott be a gyerek. Nem fogom semmire se, egész egyszerűen szarul védekeztünk. És terhes lettem. Kezdődött kb. másfél hónap gyötrődes: vetessem el, tartsuk meg? Az abortusz abszolút nem én vagyok, már gyerekkoromban is vittem haza a talált macskát, kidobott kutyát, megsirattam őket, ha úgy alakult a sorsuk. És akkor tegyem meg a saját gyerekemmel? Ugyanakkor pedig egyáltalán nem akartam (akkor és olyan helyzetben) gyereket. Tok jól alakult minden az életemben, azt éreztem, hogy minden eddigi munkámat szétk.r ez a gyerek. Aztán mire nagy tepelodesek árán eldöntöttem, hogy abortusz, akkor már nem lehetett, kicsúsztam az időből. Jött a terhesség brutál sz.r része: lelkileg padlón, testileg szintén. Nem néztem, hogy mi van előttem, mindig csak az adott napra gondoltam. Fogalmam se volt, mi lesz, ha már megszületik. Aztán egy egészségügyi probléma miatt közel egy hónappal előbb meg kellett császározni, vesztettem a rakeszulesbol egy csomó időt. Ott feküdtem a kórházban, szetvagva, és reménykedtem, hogy történik valami, ami megment. Aztán a kezembe adtak a gyerekem. Másfél napig teljes sokk. Öngyilkos akartam lenni. Aztán valami total atkattant, egyszerűen beleszerettem.
Persze nem full happy end az életem, mert bennem van, hogy mi lett volna, ha másképp alakul. De összességében azt érzem, hogy hálás vagyok, hogy ő az én gyerekem, és hogy én lehetek az anyukája. Már 4 éves.
Ha gondolod, írj privátban nyugodtan.
Ha nem tudnátok szeretni ezt a picit, tényleg a legjobb mindenkinek, ha örökbeadjátok őt. A végeredmény pont ugyanaz, mintha elvetettétek volna (=nincs gyerek), de így mégis van esélye egy szép életre, szerető szülőkkel. Rengetegen várakoznak örökbefogadható gyerekre, mind pszichológiai vizsgálaton átesett, rendezett hátterú szülőjelöltek, akiknek ez a baba lenne a legnagyobb álma.
Ha nem akarod a jövőben sem, hogy felvegye veletek a kapcsolatot, akkor ezt írásban kérhetitek a gyámhivatalnál. A kórházban lemondó nyilatkozatot kell tenni mindkettőtöknek (ez nagyon fontos, különben szegény pici csak kallódik hónapokig a rendszerben), és akkor onnan már a szülei vihetik majd haza <3
A 6 hetes meggondolás (sajnos) így is érvényes, ha mégis meggondolnátok magatokat.
A TEGYESZ, vagy az alapítványok (Gólyahír, stb.) is tud segíteni a titkos örökbefogadás lebonyolításában, támogatóakk, nem ítélkeznek. Minden jót nektek!
Neked biztosan nem való gyerek, mivel te írsz a párod hozzáállása kérdéses számomra.
Ennek még az is lehet a vége, hogy szétmentek, és a párod boldogan neveli a közös gyereket nélküled. Ennek bármi lehet a vége, mint írták semmit sem érzel, az is változtat, ha fogsz, vagy amikor ott van óriási felismerés lehet. Ha meg mégsem ez történik, hosszú a sor újszülöttért, főleg, hogy remélhetőleg egészséges lesz; jó helyre fog kerülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!