Házasként örökbeadni a babánkat? Hogyan döntenétek?

Ebben rajtatok kívül senki nem adhat tanácsot hisz életetek döntése ez. Én úgy gondolom mindkét döntést meg fogjátok bánni. Ha ennyire nem akartok gyereket , akkor nem fogjátok élvezni ( amit én elképzehetetlennek tartok, hogy valaki ne szeresse q saját gyerekét, de mások vagyunk) . Az viszont biztos hogy előbb utóbb lelki teher lesz ha lemondtok róla.

Amúgy hogy nem lehet egy terhesseget észrevenni? 3 kimaradt menstruáció és nem gyanús?

Ezt most nem tudod eldonteni. Majd ha megszuletik es meglatod fordul a vilag,es szegyelled magad ezert a kerdesert ...

Nem veletlen van egyebkent, hogy az orokbeadas 6 hetig visszavonhato.

Nem fog menni. Az már most látszik, hogy te nem fogod tudni örökbe adni, bár úgy döntötök. Meggondolod magad és hazaviszed, de kicsit mindig zavarni fog, hogy ott van, mert nem akartad. A férjed meg valószínűleg le fog lépni az első években egy gyerektelen nővel, amitől te majd még jobban utálod a gyereket, mert tudattalan őt hibáztatod a házasságod megromlásáért. Azért majd jusson eszedbe, hogy erről a helyzetről 2 ember tehet, te és a férjed. A gyerek pont nem.

Abba már nem megyek bele, ha valaki ennyire nem akar gyereket, és a védekezés se megy, hogy nem veszi észre 3hónapig, hogy terhes?🙄

Nekem a kisbabám a mindenem,mondom ezt úgy hogy amikor megfogant úgy voltam vele nem.gond ha elvetélek, mert nem akarok gyereket,de ha életben marad akkor az a gyerek életben akar lenni. Megszültem, elején nem kötődtem hozzá de az első pár héten ez nem is fog bekovetkezni, olyankor csak a túlélésre koncentrálsz, utána vagy jön az imádat vagy nem. De ha már attól pánikolsz hogy elveszik tőled akkor szerintem te nem fogod tudni elengedni, ha mégis utána pokolian bánni fogod, ha más nem akkor amikor céltudatosan leszel legközelebb terhes és végig az örökbe adott gyereked fog eszedbe jutni.

Én sem akartam ezt mert 24 óra munka stb. De ha van aki segít, támogat akkor piszkosul lehet élvezni, persze ehhez kell a férjed is aki hasonlóan pozitívan áll majd hozzá. Az elején ijesztő, aztán jön a rutin.

Aki nem akar gyereket, védekezik.

Ha ti nem tettétek, vagy nem normálisan, akkor nyilván előre megbeszéltétek, ha mégis becsúszik, hiszen benne van a apkliban, mi legyen. Na, most vegyétek elő ezeket a terveket.

Kedves kérdező, három dolgot mondok.

1, Gondolj arra, ha később vagy te, vagy a férjed megbánja a döntését. Egy életre meggyűlöli miatta a másikat.

2, Ha később olyan lesz a helyzet, és születik egy tervezett gyereked, megérzed az anyai szeretetet, akkor belebolondulsz abba az érzésbe, hogy valahol van egy másik, akiről nem tudsz gondoskodni.

3, Nem olyan borzasztó az anyaság, nem kell elhinni amit a sok ostoba gyerekmentes oldal összehord, nekem olyan jó és kényelmes életem soha nem volt, mint amikor más dolgom nem volt csak otthon babázni, játszani, sétálgatni, vásárolni meg főzögetni a gyerekkel.

Hát szerintem ha eleve nem zárkoztatok el annak a lehetőségétől, hogy egyszer talán akartok majd gyereket, akkor tartsátok meg. Van még vagy fél évetek feldolgozni, vegyétek úgy hogy ez csoda, oka van, hogy így alakult.

Orokbeadás után életetek hátralévő részében ott lenne a tudat, hogy van, ha meeg felnő fel is bukkanhat, szóval azzal nincs vége.

Tartsd meg! Látjuk mindnyájan, hogy nem fogod tudni örökbe adni a kisbabádat, mert már most kötődsz hozzá!🙂

Egy gyerekkel még nem lesz olyan nagyon nehéz! Amíg baba, addig kicsit nehéz, de utána már könnyebb lesz!

Egyébként valamelyik baba hisztisebb, valamelyikkel szinte semmi gond nincsen!

Képes lennél azzal a tudattal leélni az életedet, hogy a szerelmetek gyümölcse, a ti véretek egy idegen párnak fogja mondani, hogy "anya, apa"?

Ha igen, akkor add örökbe!

Ha le tudod élni úgy az életedet, hogy a gyerekedre nem gondolsz többé soha és nem fogsz arra gondolni, vajon milyen élete lehet azzal a másik családdal, akkor tedd meg! Ám, csak egy lehetőséged van!

Őszinte leszek veled! Azt érzem, hogy akarod ezt a gyereket és belebetegednél, ha örökbe adnád!

Abban is biztos vagyok, hogy jó anya leszel, a férjed pedig jó apa meg fogod szeretni a gyereketeket - akárcsak a férjed!🙂