Baráti körömből egy házaspár örökbefogadott egy roma kisfiút. Azóta mindenki úgy kezeli őket, mint a szenteket. Szerintetek túlzás ez, vagy teljesen érthető?

Tény, hogy a baba borzasztó, családnak abszolút nem nevezhető háttérből került ki (nyílt örökbefogadással), meg egyértelműen gyönyörű és becsülendő az örökbefogadás, mégis engem nagyon meglepett, hogy kb. mindenki ámulattal fogadta a sztorit, hogy "hát nagy bátorság volt bevállalni", a házaspárra meg sokan szentként néznek fel, többek közt anyum is. Tudom, hogy ilyen esetben a legtöbb ember nem roma gyerekre vágyik, főleg nem fiúra, és ez a pár a ritka kivételek egyike, nekem azonban valahol mégis szomorú az előítélet egy nemrég született babával szemben.