Lehet ugy szeretni egy orokbefogadott gyereket mint egy sajatot?

Az ő gyerekével milyen a kapcsolatod. Abból valamennyire tudsz következtetni.

Hány éves gyereket fogadnátok örökbe? Babát? Vagy nagyobbat?

Szerintem minél kisebb, annál egyszerűbb kialakítani szorosabb köteléket.

Az a helyzet, hogy erre nem lehet fekete-fehér választ adni.

Nálunk kicsit nehezen jött a baba, ezért - csak elbeszélgetés szintjén - annak idején fölmerült a feleségemmel, hogy örökbefogadásba belemennék-e. Mondtam, hogy valószínűleg őt nem tudnám úgy szeretni, mintha a saját vérem lenne. Azóta született két gyerekünk, és most határozottan állítom, hogy simán tudnék egy örökbefogadott kisgyereket is úgy szeretni, mint a kettő sajátomat.

De ez én vagyok. Te meg te vagy.

És ha örökbe fogadtátok, akkor iszonyú törés lenne annak a gyereknek, ha nem tudnád úgy szeretni, ahogy minden gyereknek elemi szükséglete lenne.

Egyébként azóta olvastam az örökbefogadásról is elég gyomorforgató dolgokat. Szóval, a legjobb, ha pár napos/hetes csecsemőként kapjátok meg. Ha mondjuk 2-3 éves, akkor esélyes, hogy nevelőszülőknél volt. Kötődik hozzájuk, neki ők jelentik a családot, az érzelmi biztonságot. Aztán egyszer csak megjelennétek, mint egy lóvásáron, és mondanátok, hogy 2-3 találkozás lesz, utána viszitek a gyereket, és soha többé nem fogja látni azokat, akikkel eddig megosztotta az életét. Olvastam nem egy ilyen történetet, hogy a kisgyerek sírt, kapaszkodott a nevelőszüleibe, úgy kellett lefejteni az ujjait. Új otthonában visszaesett a fejlődésben, pl. újra bekakilt a már szobatiszta gyerek, váratlan dühkitörései voltak. Engem nagyon megráztak ezek a történetek. Az biztos, hogy ha örökbe fogadtunk volna, vagy egészen kicsi csecsemőt fogadtam volna el, vagy olyat, akit nem mi választunk magunknak, mint egy lóvásáron, hanem aki minket választ magának, hogy "legyél az apukám/anyukám, vigyél haza". Egy ilyen gyereket boldogan vinnék, és nevelném, akkor is, ha a kicsi korában kapott rossz hatások miatt sok-sok türelemre lenne szükség vele kapcsolatban. De egy szerető közegben élő gyereket nem lennék hajlandó kiszakítani eddigi "családjából", nem bírnám és nem is akarnám a síró gyereket erővel betenni a magunk autójába, lefejteni az ujjait, amikor kétségbeesetten kapaszkodik nevelőszüleibe.

Na, a végére elkanyarodtam a témától, de talán nem baj, hogy ezt a szempontot is látod, kérdező.

Summa summarum: ha örökbe fogadtok, akkor vagy újszülöttet, csecsemőt fogadjatok örökbe, vagy nagyon gondoljátok meg, mit hogyan tesztek, nehogy egy embertelenül működő rendszer részesei legyetek.

Mi még várakozunk.

De most jelenleg úgy gondolom érzem igen lehet szeretni egy örökbefogadott gyereket.Remélem nem változik.Ne értsd félre.

Nem tudhatjuk milyen lesz.Ezért erről nem tudok nyilatkozni.De érzem ez volt a helyes út.

Remélem nem érti senki félre amit írtam.

En ket kisgyerekkel talaltam part (2 es 4evesek voltak), aki sosem akart gyerekes novel randizni sem, megis belemszeretett es eldontotte h bevallal engem csomagostul.

A baratnoim ova intettek tole mert tobbszor elmondta h nem fogja szeretni a gyerekeket csak nevelni, o sajatot szeretne. Eleg hideg tipus a parom, nem szeretgettek kiskoraban, inkabb csak neveltek (ugye csaladi minta).

2ev telt el ugy h csak a gyerekek rajongtak erte es o tartotta magat az elhatarozasahoz, neveloapakent viszont nagyon odatette magat. Aztan azt vettem eszre h lopva cuppantgatja a kicsi husos pofijat, majd estenkent bevezette a joejtpuszit. Amikor elment sorozni a haverokkal ferfias temak helyett nonstop a gyerekekrol meselt es veluk buszkelkedett. 3ev utan mar gyerekeimnek szolitotta oket, es amikor az egyik elmeselte h egy fiu meg akarta puszilni, felcsattant h mondd meg neki h apad odamegy es szethasitja ha meg egyszer megprobalja. Mar nem csak elviseli ha csungenek rajta, hanem igenyli is, magyaran meglagyult es elfogadta h az erzesei ugyanolyanok mintha ver szerinti gyerekei lennenek. Szivesen nevere is venne oket, de az exem nem mond le roluk.

[link]

Ez a törvény módosítás elvileg szeptembertől érvényes.