Ti is kötelezővé tennétek, hogy legkésőbb 18 évesen mindenki megtudhassa, kik az igazi szülei?

Sajnálom, ami az ismerősöddel történt.

Igen, ez tipikus példája annak, hova vezet(het), ha felnőttként tudja meg valaki, hogy örökbefogadták.

Olyan jó módszerekkel, példákkal alátámasztva tanítják a tanfolyamon, hogy mi történhet abban az esetben, ha titkok között nő fel az örökbefogadott gyerek, és ez a titok kipattan, hogy nem is értem, miért vállalják ezt néhányan mégis.

Ha gondolod, írj privit. Hátha tapasztalatokkal tudok segíteni az ismerősödnek.

Te annyit tehetsz (ha elég közeli kapcsolatban vagytok), hogy mellette állsz, támogatod, meghallgatod.

Kívánom neki, hogy fel tudja ezt dolgozni, és élhesse tovább az életét.

(5-ös)

Most is kérheti az örökbefogadott a szülő megismerését.

Én abban nem látok semmi pozitívat, hogy a vérszerinti szülő akarata ellenére kiadják az adatait. Most ha nem akarja nem találkoznak, az jobb lenne ha a gyerek megkapja az elérhetőséget és a szülő szemtől szemben mondja meg neki, hogy őt egyáltalán nem érdekli, vagy csak simán rácsapja a telefont?

Úgy vélem, ahogy az utolsó...

Sok örökbeadó nem akarja látni.

Azért adja örökbe, hogy letudja a dolgot, nem akar vagy a legtöbb esetben már nem tud abortuszra menni.

Vagy szimplán azért lett örökbeadható, mert nem keresi a kapcsolatot.

A 6 hetes meggondolással csak azok élnek, akik tényleg nem voltak biztosak a dolgukban. Szülőktől nagyon ritkán kerül vissza vérszerintihez gyerek.

Szerintem kötelezővé kellene tenni és nem csak oktatni azt, hogy a gyerek tudja, hogy örökbefogadott.

Úgyis kiderül előbb-utóbb.

Származási előéletnek meg semmi értelme..

Szüleimmel nőttem fel, nagyszüleimet is ismerem..

Semmi előnyöm nem származik egészségügyi szempontból, hogy tudom kik a rokonaim...

/ nincs dióallergiás a családban, nekem mégis az van.. valahol nagyon távol jelenik meg ekcéma.. lányomnak az van.. sorolhatnám/

Megértem kérdező, hogy most dühös vagy, de nem vagy mindennel teljesen képben.

Egy felnőtt ember most is bármikor besétálhat a gyámhivatalhoz, és tájékozódhat a vér szerinti szüleiről. Azt, hogy örökbefogadták-e, elmondják. Tájékoztató levelet kiküldeni minden 18 évesnek eléggé elvetemült (ráadásul az állam szempontjából haszontalan és erőforrás igényes), viszont minden 18 évesnek joga van besétálni és megkérdezni, ha érdekli.

Ha rendelkezésre áll bármilyen egészségügyi adat, ami a gyerek szempontjából fontos lehet, pl. örökletes betegség, arról is kaphat tájékoztatást. Anélkül, hogy az örökbeadó személye kiderülne.

Ennél jobb tájékoztatást már csak azért sem lehetne adni, mert a rendszer nem úgy működik, ahogy feltételezed. Sokan választják a titkos örökbeadást, sokan sajnos még ma is otthagyják a gyereket a kórházban. Akik nagyon rossz körülmények közül származnak, azok lehet, hogy még sosem voltak kivizsgálva, diagnosztizálva. Az örökbeadók között szörnyű sorsokkal találkozhat az ember, és nem tudnák biztosítani, hogy mindenkinek egyformán részletes kórelőzmény áll rendelkezésre. És még nem is említettem azokat, akik inkubátorba teszik a gyereket. Ők otthon szülnek, titokban, gondozatlan terhesség után. Gondolod, hogy ennél kisebb problémával elmennek orvoshoz? Van, aki el sem tud jutni, és nincs pénze gyógyszerre. Sok gyereket csak nagyobb korukban vesznek el a szülőktől, és ezekben a családokban sem az evenkenti egészségügyi szűrés a legfontosabb szokás.

Ráadásul rengeteg ember nincs tisztában a saját örökletes betegségeivel sem, mert amíg nincsenek tünetei, nem vizsgálják ki.

A vérszerinti szülő és a testvérek szempontjából is kényszer, és a személyiségi jogok megsértése lenne, ha akaratuk ellenére kiadnák az adataikat. Van lehetőség megismerkedni, ha mindkét fél akarja, és ez így jó. Valóban jó lenne, ha a vér szerinti testvérek számára egyszerűbbé tennék a megismerkedést, de a gyakorlatban ez is nagyon sok kétséget szülne.

A tapasztaltak javítsanak ki, de úgy tudom, hogy a gyámügyön ki lehet kérni a gyerek aktáját is, azonosító adatok nélkül. Ebben benne van, hogy hol nevelkedett, mikor fogadták örökbe, volt-e egészségügyi vagy pszichológiai problémája, stb.

A barátodnak most mindenképpen jó lenne egy pszichológus, attól függetlenül, hogy a vér szerinti szülei mentális betegek voltak-e. Attól, hogy valaki nem tud a felmenőiről, még ugyanúgy kötelessége odafigyelni az egészségére, és megelőzni a bajt. Hidd el kérdező, az örökletes betegségek megjelenése sokkal bonyolultabb ennél, és azokat is érheti meglepetés, akik a vér szerinti családjukban nevelkedtek.

Én kötekezővé tenném hogy aki örökbefogadott az 18 évesen tudja neg kik a szülei. Sőt a szülöknek is kötelezővé tenném hogy ha otthagynak egy gyereket a korházban akkor irjanak neki egy levelet higy miért hagyták ott.

Sajnos én is ö

Sajnos én is örökbe vagyok fogadva. Nagyváradon (Bihar megye) élek a szüleimnel s Szilágy megyéből fogadtak örokbe. 1989 juniusában Zilahon születtem és otthagyott az anyám s onnan Krasznára kerültem a korházba s másfél évig ott voltam mig anyu ismerősőn keresztül rám nem talált.

Anyu eltette a papirokat s azokból tudom a szüleim nevét s a facebookon felkerestem őket de csak az apámat találtam meg s később az anyai nagybátyám. Facebookon ismerős vafyok velük de annyi. S nyelvi külőmbség is nagy köztünk mert ők románok s én magya, vagyis román vagyok én is mert az övéjük vagyok de otthagytak s magyarok fogadtak örökbe. S sajnis van pszihikai gondjaim is.

S végtelenűl idegesit az hogy én nem tudom kitől mit örököltem s hogy miért vagyok beteg, ki lehetett még pszihikai beteg. S okyan irifység fog el hogy mások beszélik hogy ez a gyerek erre vagy arra hasonlit s én neg nem tudom kire hasonlitok. Vagy ha olvasom hogy valaki tudja hogy genetikailag mi a baja, elfog egy düh s azt mondom átkozott legyen a dns meg a genetika. Mert nekem fáj hogy örökbefogadtak. Illetve nem az fáj hanem az hogy nem tudom kire hasonlitok külsőre s belsőre s miért vagyok ilyen.

Tudjátok mit kéne még csinálni? Valahogy az állam meg kéne keresse a nagyváradi örökbefogadottakat és alapitson egy egyesületet ahol a problémákat ki lehetne beszélni. Mert aki Nem Őrokbef. Az soha a büdös életben nem érti meg hogy miért vagy kiváncsi hogy kire hasonlitsz.

Nem vagyok érintett, csak elgondolkodtam. Én annyit tennék "kötelezővé", hogy a gyereknek az (örökbefogadó) szülei legalább évi egyszer-kétszer mondják el, hogy az illető örökbefogadott. Viszont ezt fogalmam sincs, hogy lehetne kivitelezni.

Talán A) valami olyasmi indirekt megoldást tudok elképzelni, hogy nagyon promotálnak (tegyesz, védőnő?) valami örökbefogadó klubot - mint ahogy a nagycsaládosok is sokszor mindenféle kedvezményekért, programokért járnak ilyenekbe, ennél lehetne ilyen vonzóerő, aztán ott osztogathatnak pl. ezt feldolgozó mesekönyvet a pelenkacsomaghoz, meg lehetne ilyen-olyan napközis tábor, családi piknik, minden, ami vonzó, de ahol mellesleg ez is szóba kerül. Szóval oldani kellene a szülőkben, gyerekben is a tabut. (Biztos létezik már ilyen-olyan örökbefogadói klub, nem néztem utána, de ez nem csak azokat érné el kissé zártkörűen, akik egyébként is érdeklődők, hanem azokat is központilag, akiknek eszébe sem jutna.)

Esetleg B) kötelező pszichológus "kúra" mondjuk státuszok kapcsán. Ugye a gyerekpszichológus előbb úgyis mindig a szülővel beszélget el, megpuhítja, elmondja, miért fontos. Utána hármasban-négyesben együtt játszanak, rajzolnak. Persze nagyon függ, mennyire együttműködő a szülő, de azért ők olyan légkört tudnak teremteni - persze több alkalom alatt - ami nem "ciki" felvilágosítás és pontosan feltérképezi azt is, ha esetleg a gyerek már tudja, csak tabu. Szerintem sok (persze normálisabb) nem örökbefogadó szülő is hálás lenne ilyen lelki szűrésért, amibe ezt bele lehetne integrálni. (Itt is hányan kérdezik meg, hogy autista-e a gyerekük, vagy normális-e, ha még bepisil... és hasonlók.)

Az viszont jó, hogy az ő döntése, hogy megkeresi-e őket. És az is, jó, hogy nem lehet kiadni a szülők adatait, csak ha hozzájárulnak. Utóbbinál szerintem sokkal több tragédia lenne örökbe adott gyerek helyett, ha ilyen kötelezettsége lenne az örökbe adóknak, hiszen nem véletlenül döntenek így.

Genetikai betegségeknek szerintem nagyon kicsi hányada az, amiért érdemes lenne ezen változtatni, azokat pedig fel lehet tüntetni a kórházi lapon, ha a szülő tudja vagy már kiderült. Sok olyan van, ami a szülőknél nem okoz tünetet, így nem tudják, vagy be sem kapcsol, csak örökítik, vagy persze pont azt hitték, valószínűbb, hogy örökítik, aztán mégse...