Csak szerintem káros a gendersemleges nevelés?
Tehát amikor nem “nevelik” se lánynak, se fiúnak a gyereket. Előre megjegyezném, hogy nem vagyok sem homofób, sem pedig transzfób. (Én magam is voltam már nővel, nő létemre, tehát nem lehetek homofób, ezzel ne vádoljatok.)
A probléma ezzel szerintem az, hogy egy kicsi gyereknek nincs identitása, nem kéne az énképét elferdíteni azzal, hogy majd eldönti milyen nemű. Hiszen bármennyire is divatos lett, transzneműnek lenni nem jó dolog. Nyilván el kell fogadni és megérteni, de az egy hatalmas lelki nehézség neki, rossz testben lenni. Nagyon sok esetben öngyilkosság/pszichés betegség a vége, hiszen ha nem műttetheti át magát, nem érzi teljesnek magát, ha meg igen, nagyon gyakran megbánják, akkor sem érzik jól magukat. Szerintem inkább mindent el kellene követni annak érdekében, hogy ez ne álljon fent, nem még belenevelni ebbe gyerekeket. Persze nem arról van szó, egy lány is autózhat meg egy fiú is babázhat, ha az érdekli, de pl instán is láttam egy családot, ahol abszolút semleges neműként nevelik a gyereket, szerintem maga a gyerek se tudja, hogy létezik két nem. Az ilyen kicsiből milyen férfi lesz például? Nem lesznek mindenféle elnyomott komplexusai stb? Meg hogy “majd ha nagy lesz eldönti, milyen nemű akar lenni”... De ez nem úgy megy, örökre meg lesz bélyegezve, csomó nem várt akadályba fog ütközni és bármennyire is elfogadó lesz a társadalom, sosem lesz “teljes” egy transznemű, szerintem sosem lesz teljesen elégedett magával. Ez egy mentális betegség, amit szerintem inkább valahogy kezelni kellene, mintsem erre biztatni a gyerekeket is. És félreértés ne essék, nem ítélkezem, van transznemű barátnőm is, de sosem akarnék az ő helyébe kerülni, elképzelni sem tudom, hogy milyen rossz lehet utálni azt a testet, amiben vagy. Ezért nem kéne még a gyerekeket is belevinni. Kinek mi a véleménye erről?
A legtöbb ember identitása (szerencsére) még mindig megfelel annak, aminek született. Természetesen nincsen öntudata még jó pár évig, és a kislány babámat rózsaszínbe, pirosba öltöztetem annak megfelelően, hogy kislány. Aztán ráér ő kamaszkorától gondolkodni azon, hogy ő kicsoda is valójában. Mivel még akkor is nagyon össze vannak kuszálódva az öntudat jegyei, felnőttként már biztosan el tudja dönteni, hova akar tartozni. Addig pedig az én felelősségem úgy nevelni, ahogyan a neméhez méltó. Nem fogok rá haragudni, ha másképp érez fiúként mondjuk hogy lány akar lenni, mert az én gyerekem, és szeretem. De azért nem esne jól, és időbe telne, mire elfogadnám.
Gyerekként én is játszottam a bátyám fakocsijaival, kisvasútjával, és profibban építettem legóból palotákat, repülőket, mint ő. Utáltam babázni, anyám már nem is vett nekem, amikor látta, hogy a rokonoktól kapott babák a sarokban porosodnak kicsomagolatlanul.
Ettől független csajos csaj lettem, szeretem a színeket, a ruhákat, a sminkeket, a frizuraművészetet.
Most pedig alig várom, hogy babázhassak. :)
20hkm.
Én egyszerűen csak nem értem. amint bekerül egy közösségbe, úgyis lányként vagy fiúként fognak bánni vele. ha sokáig otthon is tudják tartani, előbb-utóbb akar barátokat vagy párkapcsolatokat és majd akkor kapja a pofont, hogy ő eddig "nem normálisan" lett nevelve.
az pedig, hogy a fiúkhoz vagy a lányokhoz vonzódik (esetleg mindkettőhöz), úgyis genetikai dolog és nem nevelés kérdése.
Ha valaki azt írja, hogy "nem vagyok transzfób", akkor arra az egyre mérget vehet az ember, hogy "de bizony az vagy".
Egyrészt semmi köze senkinek hozzá, hogy ki hogy neveli a gyerekét. Te saját belátásod szerint csinálod, más meg az ő saját belátása szerint. Nincs egy univerzális igazság. Szerinted túlzásba viszik a gendersemlegességet. És akkor mi van? Mi közöd hozzá? Szerintem meg az túlzás, ha valaki nem hajlandó a fiának babát vagy babakonyhát venni, csakmert azok nem fiús játékok.
Szerintem a szülőség arról szól, hogy teremtünk a gyerekünknek egy védett környezetet, ahol önmaga lehet, és ami támogatja a fejlődését. Én a magam részéről nem befolyásolom a fiamat semmilyen tekintetben.
De nem szólok bele, ha másnál meg túlzás, ha anya-fia kifestik egymás körmét.
Szerintem ilyen fejtegetésbe, mint a te kérdésed, azok akarnak kényszeresen belemenni, akik a saját nemiségükkel nincsenek rendben. Mindenki arra a fogára teszi a nyelvét, amelyik a legjobban fáj.
Áruld már el, hogy egyáltalán hogy lehet így nevelni?
Mert legkésőbb a szobatisztaság kualakulásánál felmerül, hogy neki mije van és mi nincs.
Mit mondanak erre?
Attól hogy "nemsemleges" ruhákat preferál valaki, még nem tudja kikerülni a nemiséget.
Hogy lehet így nevelni egy gyereket? Mondjuk ma szoknyát adok rá, holbap meg kisgatyát? Vagy vihetem az oviba lányruhába a kisfiamat?
Én sehogy sem tudom elképzelni ezt a fajta nevelést,mert ahogy a gyerek nő, kérdez. Pl tőlem is kérdezte,hogy miért van nagy cicim,mikor apának nincs. Vagy nekem miért nincs kukim. Erre megmondom azt, hogy azértmert lány vagyok, apa meg fiú. Itt már bukik ez az egész?
Ez akkora butaság amúgy, normális meleg szülők nem így nevelik a gyerekeiket, semlegesen. Sőt a normális meleg emberek nem mennek ki a pridera bohóckodni, hanem ugyanúgy élik az életüket, mint egy heteroszexuális.
Komolyan kezdem érteni, miért van ennyi elcseszett gyerek.
Ezeket a gyerekeket tönkreteszik a szüleik. Sajnos, sok esetben az édesanyjuk befolyásolja őket. Szerintem ez kimeríti a veszélyeztetné fogalmát.
Tipikusan arra gondolok, amikor az egészséges gyerekbe a szülő belebeszéli a gendersemlegességet. Tehát a gyereknek SEMMI BAJA, de anyuka kitalálja a tutit, olyan alsónemű vesz neki, ami leszorítja a nemi szervét a gyereknek, és sorolhatnám.
Aki szerint ez nem káros, annak én nem engednék gyereket a közelébe. Veszélyezteti a gyerek pszichés,sze.uális,lelki,erkölcsi,testi fejlődését. DIVATBÓL!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!