Cicivel megnyugtatás kérdése. Most akkor ennyire káros lenne?
Bocsánat ha kicsit hosszú lesz.
4,5 hónapos a kislányom. Az elején sehol nem maradt meg, hasfájós is volt, bölcső, kiságy, babakocsi mind kilőve (már bölcsőbe behajolva szoptattam, éjjeleket átsétáltam, tudjátok milyen kemény tud lenni ez az időszak) és jópár átalvatlan éjszaka után egyszer egyszerűen belealudtam a szoptatásba. Nagy bűntudatom volt, de aztán újra előfordult. Majd egyre többször és tulajdonképpen fantasztikusan jókat aludtunk együtt. Na így kezdődött a babám magam mellett altatása. Aztán kb 3-4 hónapos korában szépen lassan kiságyba tudtam tenni egy-egy szopi közötti időszakra, de még ma is sokszor az ágyban köt ki velem. Emiatt elég sok kritika ér.
A másik kritika pedig azért, mert esténként, a szokásos esti nyűgösségnél cicivel nyugtatom meg...csak nyöszörög és sír a baba, aztán párszor cicire teszem míg egyszer csak bealszik rajta. Onnantól már általában rendben is van egész éjjel, csak enni kel fel (kb 2szer). De már nincs az a borzalmas éjszakai sírás, órákon át tartó sétálgatás...egyszerűen beteszem a kiságyba, ha megéhezik akkor felkelek, magam mellé teszem én pedig alszom tovább. Vagy felébredek és visszarakom a kiságyba, vagy együtt alszunk tovább. De az éjszakáink már sokkal de sokkal könnyebbek, nincs sírás, nincs hiszti, csak alvás és evés.
Na most erre a módszeremre nagyon sok kritikát kapok a családból és a férjemtől, hogy milyen rossz szokásokat nevelek a gyerekbe, és majd még 2 évesen sem tudom kitenni majd az ágyamból.
Az én érveim erre:
- a baba sír/nyöszörög, mert szüksége van valamire. Miért tagadnám meg tőle az anyai ölelést/cicit ha arra van akkor szüksége? Pl a kiságyat is most kezdi megszokni mindenféle erőltetés nélkül, szépen magától, úgyhogy majd a cicivel megnyugvást is el fogja hagyni idővel magától. Szeretettel is le lehet szoktatni egy babát, nem kell semmilyen szintű erőltetés.
- nem érzem még azt, hogy bármit is direkt csinálna a baba és hogy "játszana" a sírásával csak hogy cicit kapjon
- egyszerűen megnyugtatja a cici, mert még nem tudja hogyan aludjon el magától, majd szépen ez is jönni fog magától. Addig pedig ott lesz a cici, ha kell akkor egy évig vagy még tovább, amíg szüksége lesz rá addig megkapja (na most nyilván nem több évről beszélek)
Szóval alapvetően a szeretettel irányítgatás az elvem nem pedig a kicsit erőltetve leszoktatás. Most meg lehet kövezni, de nem érzem azt, hogy egy ilyen pici babának bármilyen szüksége szórakozás vagy hiszti lenne, egyszerűen akkor valami baja van, miért tagadnám meg tőle azt ami megnyugtatja?
Mondanátok véleményt, tanácsot, hogy most tényleg ennyire elkényeztetem már most a babámat, és sokkal erősebben kellene leszoktatni ezekről a rossz dolgokról?
Egy kis egyéb infó: már visszamentem dolgozni, úgyhogy anyám és a férjem is aktívan részt vesz a baba mindennapjaiba, úgyhogy azért persze nem alaptalan a kritikájuk, csak én nem teljesen értek ezzel egyet.
Senki véleménye ne érdekeljen, csak a férjedé.
Ha neki ez nem jó, akkor beszéljétek át, keressetek más megoldást. A cicin altatás egy nagy hátránya, hogy csak te tudod megnyugtatni a babát. Emiatt amíg a férjeddel van, ő nem tudja megnyugtatni, ez érthetően zavarja a férjed.
Akkor adjanak tanácsot, ha ők sem alszanak majd napokig, hetekig. Nálunk is nagyjból ez van, 8 hós a kislányom. Fogzás, betegség, szeparációs szorongas és kész is a recept. Ahhoz, hogy napközben talpon tudjak lenni, aludnom is kell. Így oldottuk meg. Majd, ha már kint vannak a fogai, és tudom, hogy nincs semmi baja, akkor majd visszaszoktatom az ágyába. A kisfiamnl is sikerült 1,5 évesen, remelem a kislnyomnl is sikerül.
Te vagy az anyja, te tudod, hogy mi működik nalatok.
Köszönöm az eddigi véleményeket.
És hogy látjátok, el lehet "rontani" egy babát ebben a korban a rossz dolgokkal? Értem itt az ágyban altatásra vagy a cicivel elaltatásra.
Ismerősök babája már szépen alszik a kiságyában például, és hát "a miénk még nem tart itt?". Ráadásul könyvek is tanácsolják, hogy szoktassuk meg a babát egyedül elaludni. Egyik ilyen "jótanács" pl ne az anya altassa a babát mert az anyaillat felingerli a gyereket és akkor ezért sír mert cicit akar. Egyet értek, tanuljon meg egyedül elaludni, de amikor ő készen lesz erre és akkor majd szépen lassan magától (persze némi terelgetéssel) megtanulja. Nem pedig én szoktatom rá ő pedig nem kapja meg azt amire akkor szüksége van.
De most megint ugyanott vagyok, ha igényli az anyaillatot/cicit, nehogy már ne kapja meg?!
Figyelj! Két egyforma gyerek nincs. A fiam életéből szinte kimaradt a szeparációs szorongás, azzal együtt, hogy a mai napig anyás. A kislányom 8 hós múlt, nála már most észtevehető a szeparácios szorongás.a kislányom napközben alig akar szopizni, mert minden más érdekli, éjszaka bepótolja. A kisfiam kizárólag napkzben szopizott, szigorúan 5 x, éjszaka aludt. Ahany gyerek annyi féle. Ha őt a cici nyugtatja meg, hát ez van. Még nagyon picike, nyugodtan kényeztesd.
Sokan azt hiszik ők alakítják a baba napirendjét, de alakítja azt ő magának. Nem szabad mereven ragaszkodni dolgokhoz, hiszen egy kisbaba napról napra változik. Bizony kompromisszumokat kell kötni a baba, és sokszor a sajat érdekuünkben is.
Mennyit dolgozol? Ha te nem vagy ott, mivel tudják megnyugtatni a babát?
Akkor nincs baj a cicire szoktatással, ha szinte mindig kéznél van. De így nagyon megnehezíted a férjed dolgát, amikor dolgozol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!