Ikreim vannak, az egyik kb 20 szót mond, a másik még csak gagyog így 2 évesen. Mi lehet a baj? Miért nem beszél a másik?

Kedves kérdező, amely infókat megosztottál velünk itt, az alapján továbbra is azt mondom, hogy semmiféle problémára nem lehet következtetni.

Tehát az, hogy gyógypedagógus problémát sejt, annak két oka lehet:

Ad 1.:

sokkal több infót tud, mint amiről itt írtál, sőt, látta is a gyereket (amire nekünk, válaszolóknak nincs lehetőségünk) Ezt rendszeresen el szoktam mondani / írni a szülők számára. Tehát ha -tegyük fel- baj van egy gyerekkel, de csak olyan infót oszt meg velem a szülő, amely infók önmagában nem utalnak bajra, akkor reálisan és helyesen jártam el, más kérdés, hogy a szülő felelőssége, mennyi infót oszt meg adott kérdése kapcsán.

Ez kb olyan -bár sarkított, de szemléletes, fiktív példa következik-, mintha megírtad volna, hogy barna szemű a gyermeked, vajon mi a baja, erre én megírnám, hogy önmagában a barna szemszín nem utal bajra, majd pedig reagálnád másnap, hogy hát melléfogtam, ugyanis problémát állapítottak meg nála. Na ja, csak éppen nem a szeme színe miatt... Nyilván nem amiatt.

;)

Az infó, amiket adok, az csakis az alapján tud megtörténni tehát, amely infókat meg a gyermekéről megad nekem a kedves szülő. (És akkor ugye még csak nem is látom a gyermeket.)

Mindezt csak azért fejtettem ki, hogy érték a kedves szülők, hogy neten írásban eléggé korlátozottak a segítségnyújtási lehetőséget, amely tényezőt bár lehet tágítani, mégpedig helyes kérdésfeltevéssel, és/vagy kellően sok (de nem tengernyi) infó megadásával a gyermekről.

Máskülönben mit lehet mondani arra, hogy "jaj, barna szemű a gyerekem, mi lehet a baja?". Semmi lényegest.

Szinte pontosan erről van sz most is. "Ikreim vannak, az egyik kb 20 szót mond, a másik még csak gagyog így 2 évesen. Mi lehet a baj?"

Természetesen ha csak ennyit tudok a gyerekeidről, akkor reális válaszom az, hogy semmi baj - EZ ALAPJÁN. mivel 2 évesen ö9nmagában ez a tényező teljesen normális.

Ha mégis baj van, akkor biztosan nem abból ere, amit írtál, hogy "Ikreim vannak, az egyik kb 20 szót mond, a másik még csak gagyog így 2 évesen."

Ad 2.:

a gyógypedagógusok érdeke akkor is fejleszteni, ha nincs rá szükség. Evvel többet ártanak, mint használnak, erről elég sokat tudnék írni, és szoktam is itt erről részletesen, de most hadd ne ismételjem magam. Bár ha nagyon kíváncsi vagy és kéred, akkor ha legközelebb erre járok, megemlíthetek néhány vonatkozó tényezőt erről (itt is).

elnézést az elgépeléseimért.

*Ha mégis baj van, akkor biztosan nem abból ereD[...]

(itt a D betű maradt le, elnézést).

Kedves kérdező. Nekem is ikreim vannak, januárban múltak két évesek. A kisfiú mozgásfejlődésben is gyors volt, ő már sok mindent mond, egyszerű mondatokat is (ha éppen olyanja van). A kislány meg kb. semmit. Max. nem, anya, keksz :-) Mondjuk ő volt a B magzat, és születésüktől fogva le volt maradva a bátyjától, főként mozgásban. Járni is csak 20 hónaposan tanult meg (rendszeres TSMT gyakorlatokat végeztünk vele otthon).

Én nem aggódom miattuk két ok miatt: 1) Mindent megértenek, sőt végre is hajtják, amit kérek (pl. ha az egyik elbújik a kertben és a másikat megkérem hogy mutassa meg hol van öcsi/hugi, akkor megkeresi nekem és rámutat, odavezet) 2) Van saját iker nyelvük, amin jókat "beszélgetnek", sőt nevetnek is azon, amit a másik mondott azon a rejtélyes, csak általuk értett nyelven.

Mindebből arra következtetek, hogy pár hónap múlva már az anyanyelvükön is beszélni fognak, mert a szellemi képességeikkel nincs baj.

Van egy 6,5 éves nővérük, aki viszont 27 hónaposan egyik napról a másikra kezdett el mondatokban beszélni. Mivel a fiam nagyon hasonlóan fejlődött eddig, mint ő, várom hogy hamarosan öcsike is "beindul".