Miért baj az, ha a 4 éves csak 3 ujjat rajzol az embernek, és hajat sem rajzol?

Kedves kérdező, elég ritka az ilyen "fajta" óvodapedagógus, és szakmai inkompetenciára utal. (Magyarán súlyos hiányokat mutatnak fel a szakmai felkészültségükben.) Nyugodtan kérdezz meg élőben 20-30 óvodapedagógust, lehetőleg akik nem ismerik egymást, eltérő óvodákban dolgoznak, és legalább a 90%-uk jogos kritikával fogja illetni az általad idézett óvónőket. Az általad idézett óvónők (ha nem kamu a kérdés) szavait mint távoli kolléga bírálom súlyosan.

Ahogy már utaltak itt rá többen, az óvodások (és részben a kisiskolások) rajza egyrészt ismereteiket tükrözi, másfelől az aktuális érzelmeiket. De a reális ábrázolásmódhoz semmi köze! És ez így természetes!

Olyannyira természetes, hogy az óvodások rajza tökéletes lelki lenyomat, épp úgy lehet elemezni a kisgyermek aktuális örömet, szorongásait, vágyait, családtagjai iránti érzelmeit stb a rajzából, mint egy grafológus a tinik és felnőttek személyiségjegyeit, érzelmi világát. A gyermekrajzelemzésnek külön szakirodalma létezik.

Kicsit részletezve a két fő motivációt az óvodások rajzaiban:

- érzelmek: ahogy valaki már utalt itt rá, a kisgyermek aktuális érzelmei az egyik döntő tényező a rajzukban, így pl vannak tényezők, melyeket a rajzukban elhanyagolnak (pl kevesebb ujj), vagy akár teljesen elhagynak, ha az kevésbé fontos számára érzelmileg. Továbbá amely tényező általában, és/vagy aktuálisan érzelmileg erősen megragadja, az akár túlzó formában jelentkezik a rajzán: pl telerajzolja a papír virágokkal, és/vagy hatalmasra rajzolja a virágokat, pl a házhoz képest. Tehát mennyiségileg, és/vagy arányaiban túloz illetve bagatellizál az óvodás, amikor rajzol.

- intellektus: kissé erőltetett kifejezéssel az óvodásrajzokra egyes szakemberek részben "intellektuális realizmusként" tekintenek, de ez csupán valójában annyit jelent, hogy nem csak érzelmeit tükrözi a rajz, hanem ismereteit is (intellektuális: amit ismer; realizmus: realizálja, azaz lerajzolja). Evvel az erőltetett szakkifejezéssel olyasmikre szoktak utalni, amikor pl "lebeg" a rajzolt autó a kerekei felett, mondván: TUDja, hogy van váza és kerekei a kocsinak, de nem a reális ábrázolásra törekszik, hanem csak kvázi felsorolásszerű: "van kereke, lerajzolom, van karos szériája, lerajzolom".

Mégis, többségében az érzelmei a döntőek. Hiába tudja az óvodás gyermek pl hogy kb hasonló méretű az ember két karja egymáshoz képest, mégis, ha az érzelmei szerint a rajzol alak jobb karja számára fontosabb aktuálisan, mint a bal, akkor az arányokban látszódni is fog.

Szigorúan tilos javítgatni, elvárni kb 8 éves korig a gyermektől a reális ábrázolásmódot! Avval ugyanis a természetes önkifejezését és kreativitását gátolnánk, valamint evvel összefüggésben az egyébként kiváló élményfeldolgozó (elaboráló) képességét, készségét. Az elaborálás a gyermeki psziché, és pszichés egyensúly egyik alappillére: mind a szorongásait, mind a vágyait, mind az örömeit kifejezi ezáltal. Ilyen a játéka, és amikor már rajzol: a rajzolása is.

Kb 8 éves kortól apránként kezd megváltozni a szemlélete és rajzolási igénye a gyermekeknek (összefüggésben a gondolkodásmódjuk és élményfeldolgozó motivációjuk és módjuk megváltozásával).