Ki nevel itt segítség nélkül gyereket?

Jelen. 🙋‍♀️

Nehéz. Irigykedve olvasom azokat a kérdéseket, amik az anyuka én idejéről szólnak. Irigykedem azokra az anyukákra akiknek az édesanyjuk segített ha megakadt vagy rossz paszban volt. Irigykedem azokra akik nyugodt szívvel eltudnak menni párjukkal moziba vagy vacsorázni.

Ilyen nekünk nem lesz. De ugyanakkor boldogság tölti el szívem, ha a gyermekeimre nézek, majd szakítok egy napot magamra ha a kicsi bölcsibe megy. Addig kitartás, már csak 14 hónap van kb hátra. 😁 Jövő szeptemberben terveim szerint, akkor lesz 18 hónapos.

Egyébként mindig azt hittem, hogy idővel könnyebb lesz, túl leszek anyu halálán. De csak egyre nehezebb, hiszen senki sincs aki csak megmutatta volna hogyan kell a picit megfogni, fürdetni, pelust cserélni stb. Nagyon sokáig ezert nem vállaltunk második babát, mert egyel is nagyon nehéz egyedül, de kettővel... Ha csak 2-3 év korkülönbség lenne közöttük, biztos megbolondultam volna egyedül nagyon hamar.

Nekem heti 2 órát van itt Anyu, de nem marad egyedül a babával, inkább beszélgetni jön, szóval vehetjük úgy higy nincs segítség.

A párom 200 óra felett dolgozik váltott műszakban, 12-24 órákban, van, hogy zsinórban 3 éjjelt, az utána jövő napokon délutánig alszik, aztán készül a kövire.

Félkész, széttagolt, lépcsòs kertes házunk van, rengeteg meló, a kertet még kb most alakítom ki, ások, ültetek.

A babánk 5 hónapos, az első hónapokbam csak mozgatva vagy etetve nem sírt, most picit jobb a helyzet, nèha egész sokat elvan egyedül. Éjjel 2 óránként ébred, mivel csak cicin alszik vissza, mindig én kelek vele. Nappal nem alszom, és este is még az elalvása után dolgozni szoktam, hogy haladjunk. Itt mindig van mit csinálni, sosincs kész a házimunka, van egy szobánk, ami még dobozokkal van tele, illetve gaz is mindig nő, és kb minden nap kéne porszívózni, napi többször felmosni, mert bejáró kutyus is van.

Én varrni is tudok, plüssállatot, függönyt stb meg tudnám csinálni, ha lenne idő.

A szülés óta lett vmi az ízületeimmel, pl a talpaimat a fájdalomtól nem tudom jól gördíteni, főleg reggel, alig bírok lèpcsőt járni, pedig 4 szint van nálunk és a mosókonyha pl a legalsón van. Nagy súlyú babánk van, kb megemelni is nehéz.

Lehet, azért van ez, mert a császáe után 3 nappql jöttünk haza, a párom másnap 24 órázott már, porszívózni, felmosni, főzni mindent kellett nekem varratokkal is. A párom segít, de nálunk az apja házát, kertjét is ő látja el, totál ki van merülve.

A legrosszabb hogy állandóan felrohangászom megnézni a babát. Nem viszem le a mosókonyhába, mert hideg van és nem is szeret ott lenni, ha bent alszik fent, és kimegyek a kertbe, nyilván nem vagyok nyugodt. Most hogy szép az idő és egyrészt tartósan ki lehet hozni másrészt hallani a gagyogását az ablakból, sokkal jobb. De majd mászni is fog...

Ezenkívül én önköltséges phd hallgató is vagyok, tehát minden szabad percemben cikket és tézist kellene írni, plusz bejárok oktatni a sulimba is, amire szintén készülni kell.

Mindehhez jön, hogy innen tőlünk egy kisbolton kívül minden csak busszal érhető el.

Nyilván mi vállaltuk, meg is oldjuk, mások szerint szép rend van (de nekem folyton görcsben van a gyomrom), viszont ehymásra sincs idő, és legközelebb akkor fogunk tudni ketten kiruccanni, ha ez és a következő gyerek mindketten már iskolai táborba mennek.

Órákat sétálunk is minden nap, mert az kell.

Szóval azért nehéz és én minden percért hàlás lennék, amikor akár a jelenlétemben is, de vki megfogja a babát.

Nekünk sincs segítség, az én szüleim rég meghaltak, páromé 240 km-re. Két gyerek van és bizony sokszor nehéz. Alapból orvoshoz vagy fodrászhoz csak olyan időpontban tudok menni amikor a párom tud vigyázni a gyerekekre, vagy vihetem őket is magammal. Legtöbbször viszem őket mindenhova, és mindkettőt kell.

Betegség esetén különösen nehéz, mert pl. ha a kicsinek 39 fokos láza van, és végre elalszik 3-kor, akkor baromi nehéz h fel kell ébresztenem 4-kor mert a nagyért meg menni kell a suliba... Ilyenkor nagyon jó lenne szólni a nagymamának, hogy vigyázzon már a picire abban a fél órában amíg elmegyek a nagyért. Vagy nagyon sokszor van nevelés nélküli munkanap, összevont napközi a suliban és oviban is, és szar érzés, ha az én gyerekem mindig bent van ilyenkor, mert egyszerűen ennyi szabit képtelenség kivenni a munkahelyről. Ráadásul munkahelyet is olyat kellett keresnem ami viszonylag gyerekbarát, hát, mit mondjak, nem volt egyszerű. És a betegségekről még nem is beszéltem...

Szóval sokszor nehéz, de persze muszáj megoldani. Én is azt látom h a kisgyerekes szülők 99 %-nak van segítsége, pl. mama megy a gyerekért az oviba stb. A munkahelyek többsége azért nem nézi túl jó szemmel ha valaki mindig lelép fél 4-kor, mert menni kell a gyerekért.

Mikor megszületett a kislányunk anya egy hónapig segített. Nagyon hasfájós, nagyon sírós baba volt, nekem császárom volt és utána is begyulladt a heg és feküdnöm kellett. Ezért a segítségért örökre hálás leszek neki. De messze lakik így ritkán tud eljönni, anyós tojik ránk és apám is. Férjem a házat újítja fel,munka után. Tehát egész nap ketten vagyunk. Meg lehet oldani, de jó lenne néha valakinek átadni ha csak 10 percre is. Az a nagyon rossz mikor ügyet kell intézni és ebben a forróságban cipelem magammal a 9 hónapos kislányt. Főleg ha még jó hosszú sor is van amit ki kell várni.

Természetesen nem megoldhatatlan de segítséggel könnyebb lenne.

Én egyedül nevelem a gyerekem az elejétől, egy darab nagyszülő van képben, de vele nem hagyom kettesben(káromkodik, üt), na nem mintha jelentkezne magától..

Nekem van én időm, pedig már 3 éve nem láttunk bébiszittert, azért bírom ezt az egészet, egyedül megbolondulnék éjjel nappal a gyerekkel. Én még nem dolgozom, a gyerekem kiscsoportos, csak délelőtt van bent 3 órát oviban, addig szabad vagyok, vásárolok sírás nélkül, ügyintézek anélkül, hogy valakit szórakoztatnom kéne, de így is folyton rohanok, ebből lemegy 1,5-2 óra utazás csak a helyszínre meg az ovihoz, tisztán egy darab szabad órám van.

Akinek párja van, az nagyon szerencsés szerintem, minek neki segítség, hisz ketten vannak a gyerekre/gyerekekre, plusz az ovi-bölcsi..

Persze minél többen vannak a gyerekek körül, akik normálisak és akikre számítani lehet, annál jobb mindenkinek és annál könnyebb, nem szégyen, ha van, viszont tudni kell, hogy jobb és könnyebb, mint akinek nincs..

Ha még együtt lennék a gyerekem apjával, néha kivennék egy szabit vele, mikor ovi van, és úgy oldanánk meg a romantikát kettesben, hétköznap napközben.