Első kérdés: Mit hoztál?

Hm, érdekes kérdés. A nagyobbik gyerekem volt az első unoka a családban, mindig mindenki hozott neki valamit, amikor jött. Nasit, apró játékot. Én kértem, hogy ne, ne szokja már meg, hogy mindig kap valamit, amikor jön valaki, amúgy se egyen ennyi édességet (közel lakunk mindenkihez, majdnem napi szintű a dolog), ha meg apró játék, akkor csak gyűlnek a kacatok. Senki le se szarta, mit dumálok. Mostanra 4 éves a gyerek, 2 éves kora óta az az első kérdés, ha családtag jön, hogy "hoztál nekem valamit?", és természetesen igen, hoztak, hogyne. Odaadják, élvezik, hogy a gyerek örül, aztán nekem szemrehányón megjegyzik, hogy a gyerekemnek ez az első kérdése, és különben meg csak addig foglalkozik velük, amíg odaadják a "valamit", aztán nem is megy oda. Jaaaa, hát kéremszépen, én szoktattam erre rá? Amikor kértem, hogy ne hozzanak mindig valamit, akkor én voltam a szemét anya, mert sajnálom a gyerektől. Akkor meg itt van, gratuláljanak maguknak érte.

És amúgy van olyan családtag, aki nem csinálta ezt, helyette inkább leült vele játszani. Éééérdekes, tőle nem kérdezi meg, hozott-e valamit, viszont mindig örül NEKI, mikor jön, és nem is hagyja ott fél perc után. Furcsa dolgok ezek.