Van olyan, hogy féltékeny egy anya másnak a gyerekére? Vagy csak bebeszélem magamnak? Hogy kezeljem ezt?

"Hiába mondtam, hogy de ő soha nem is igényelte annyira, és mondtam, hogy nem így kéne leszoktatnia a lányát"

Itt is beleszóltál. Mégis minek? Nem a te gyerekedet nevelte, mégse tudtál csendben maradni.

Egyébként meg idegrendszeri érettség kérdése, amit NEM tudsz befolyásolni, ezért frusztráló.

Nég fejlesztések hadával se lehet úgy felgyorsítani ezt a folyamatot, ezért rém kellemetlen ha valaki egy hozzád hasonló tudálékossal találkozik, akiből süt, hogy a saját érdemének tartja a gyereke NORMÁLIS fejlődését.

A stílusodból lejön (megkukul, nem hajlandó) stb, úgy beszélsz minta épp hogy 3 évesen már professzori szinten kellene lennie..

Lesüt rólad, hogy dagad a melled a büszkeségtől, a másik kislányt meg lenézed.

De nyugi, fordulhat ez másképp mondjuk 4-5 év múlva.

Lehet az a kislány majd szorgalmas, jó tanuló lesz, a tiéd meg épp hogy elevickél. Az hogy kinyög annyit a tiéd, hogy köszönöm meg verseket zeng még lehet az iskolában majd lópimpili se fog neki menni...

Szerintem ne hallgass a negatív kommentekre, kérdező. Az emberek irigyek.

Mondjuk ez az egész weboldal csak az ilyen kommentelőkből, meg a lepontozókból áll össze.

Ritka a kivétel.

írhattál volna ennyit:

"az én kislányom fejlettebb ilyen tekintetben"

És ennyi.

Szerinted semmi nagyképűség nincs ebben a szövegben?

" Pl. az ő kislánya alig beszél, ha meg is szólal, az általában érthetetlen. Ezzel szemben az én lányom már másfél éves kora óta mondatokban beszél, 2 éves kora óta folyékonyan mond mindent, "felismeri" a betűket, folyton mondókázik, énekel. Ha kérdezik, válaszol értelmesen, használja a köszönöm-kérem kifejezéseket, a másik kislány pedig teljesen "megkukul", ha bárki jelen van a szülein kívül. Ugyanez volt a szobatisztasággal, az én lányom már régebb óta az, az övé a mai napig nem"

Teljesen normálisan is meg lehetett volna fogalmazni, de ebből süt, hogy neked csodagyereked van, a másik kislány meg kb. fogyatékos a tiédhez képest.

Nincs veled szerintem semmi baj. Nyílván nem fogod azt mondani, hogy "kislányom kevesebbet beszélj, mert az xy gyereke még nem beszél és az anyukája frusztrált.." A kislánnyal sincs semmi baj, hogy még nem beszél, majd fog csak ő ilyen. Itt a kislány anyjával vannak gondok, lehet a gyereke pont ezt a megfelelési kényszert érzi azért zárkózott ennyire. Attól még, hogy nem beszél még érti, ami a közvetlen környezetében zajlik! Az én fiam is már másfél évesen korához képest fejlettebb, de ahogy írták páran korántsem biztos, hogy a suliban is majd ő lesz az egyik legügyesebb. Minden gyerek utoléri a másikat járni, beszélni fog. Viszont könyörgöm had legyen már az ember büszke a gyerekére! Persze nem a másik orra alá dörgölve. Viszont lassan én is ott tartok, hogy ha valaki kérdezi miket tud csak némán állok, mert ha elmondom őszintén akkor dicsekvésnek számít... Most komolyan hazudni kéne? 🤔 Azt is észrevettem, hogy pont az hasonlítgatja, akinek egy picit valamiben hátrébb tart a gyereke és szándékosan generálja a feszültséget és úgy alakítja a szálakat, hogy amit te mondasz az dicsekvésnek tűnjön... Adtál egy tanácsot jóhiszeműen és még azt is kiforgatta... Szerintem minimalizáld a kommunikációt, ha feltűnik neki, akkor indokold meg, mond el, hogy neked ez kellemetlen. Frusztrált nő te erről nem tehetsz.

Az én fiam 18hónaposan indult el, most 20hónapos és most jár teljesen stabilan. Mindenki azt vette észre,hogy járnia kéne már, mert az övé nem beszélt ellenben az én fiam igen. És gyorsan keresett valamit, amiben az övé jobb. Hogy ez mire jó??? Első gyerekes anyukaként nagyon nehéz volt állandóan valaki stresszelt valamin, és beláttam hogy ez nagyon nem pálya, mindenkivel aki így közeledik lezárom a beszélgetést minél hamarabb, mert a gyerek érdeke elengedni ezeket a tankönyvi elvárásokat!