Mit gondoltok arról, hogy egy szülő határozza meg, mennyit egyen a gyereke?

Azért ez nem ennyire fekete vagy fehér. Igen, ez így erőszakosnak hangzik, csúnyának. De mi van akkor, ha a gyerek irdatlan mód válogatós és egész nap nem evett semmit, most sem azért kér csak 3-mat, mert tényleg nem éhes, hanem mert alkudozni akar, ő nem szeret semmit, csak a csokit? Azért kérdem, mert ismerek ilyen gyereket, ha lealkudja 3-ra, akkor esetleg nagy motyogva megeszik egyet, hogy ő nem kér többet. Egy óra múlva, amikor már mindenki készülne lefeküdni, pihenni meg megy a hisztériás roham, hogy ő mennyire éhes.

Ismerek olyan gyereket is, aki egyszer eszik egy nap, reggeltől estig folyamatosan :) ott nyilván gond lenne a tukmálás, de nincs is rá szükség, ha lehetne a gyerek még a tányért is megenné.

Szóval én azt mondom gyereke válogatja... nyilván ha amúgy jó evő, vagy rendesen evett egész nap stb, akkor nincs rendben a szándékos libatömés.

"Mit gondoltok arról, hogy egy szülő határozza meg, mennyit egyen a gyereke?"

Teljesen normális. A csecsemőnek megszabott adagot kell adni, se több, se kevesebb nem jó. A gyereknek megszabott adagban kell ásványi anyaghoz, vitaminhoz jutnia. Az 5 szelet sajt példádról nekem a sajat gyerekem jut eszembe, aki éves után 5 perccel éhes és kér még. Ha megeszi az 5 szeletet, akkor jól lakik. Ennyi

Én inkább leveszek a tányérjáról, mint rápakolok. De a lányom jó evő, kell szabályoznom.

Szerintem nem szabad túltömni egy gyereket.

Nekem pl muszáj igy megmondanom a lányomnak hogy márpedig azt az adagot megeszed, mert ha rajta múlna enne egy szelet kenyeret egész nap, ami meg nem túl egészséges.

Amúgy kis adagot szedek neki, nem addig tomom hogy rosszul legyen, 7 évesen jooooval kevesebbet eszik mint a 3 éves öccse

Hát ez attol függ. Bár én mindig igeny szerint etettem a tápszerrel is, és most, hogy nagy igy is. Mondjuk azt tudom, ha evett és még éhesnek mondja magát, akkor mar nem fog enni, mert csak a szeme kivánja.

De amikor kora reggel kijelenti hogy nem éhes, csak csokit kér akkor igenis ele rakom a szendvicset, hogy marpedig ezt eszed.

Amugy nincs gond az etvagyaval, csak valogatos, pl megeszi a szaftos tesztat, de ha hust talal benne, akkor mar nem. De ha hagynam o tenyleg csokit enne csokival. Igy igen, azt megmondom, mit eszik, de azt nem, hogy mennyit. Van egy minimum koranak valo adag, amit tudom, hogy meg tud enni.

Nekem ilyenről rossz emlékeim vannak gyerekkoromból, biztos nem fogom tömni a sajátomat, ha idősödik.

Baromi finnyás gyerek voltam, egy családtag egyszer listát íratott velem, hogy mit eszek meg, elégge megalázva eleve (mi az, hogy nem vagyok leveses, a rántott ez-ez nem külön étel, a tésztaételek sem külön ételek, mert nem vàltozatosak, nem tudok egy heti menüt kitalálni kb 8 évesen...). Na mindegy. Készült a listámról leves, nagy kondérral ebédre.

Megettem kb fél tányérral, mondtam, hogy nem kell több. Ugyanez volt, hogy márpedig megeszem a nagy tányért, amit kiszedtek nekem, mert az én kedvemért készült.

Egész délután ott kellett üljek az ebédlőasztalnál, egészen estig. A vègén az illető földhöz b*ta a tányért kajástól mindenestől, és én vacsoràt sem kaptam.

Azóta sem felejtettem el a dolgot.

Zàrójeles megjegyzés: 20 év elteltével sem vagyok leveses, ugyanúgy a húslevest eszem alkalmanként és ünnepkor, mint gyerekként, amúgy nem kell, nem hiányzik, más levest èvi 1-2 alkalommal eszek kb.

Szóval értelme sem volt az egésznek.