Párom már már betegesen szereti az előző házasságából született gyermekét. Ha nincs itt velünk, nem "hajlandó " jól érezni magát. Mit tehetnék?

Aki azt írta, hogy ilyen szintü rajongás a gyerekéért normális, annak gondolom nincsen saját gyereke, mert akkor tudná, hogy mi a normális gyerekszeretet, és mi a rátelepedés között a külömbség.

Bizony kérdezö jól látod, a párodnak ez már egy majom szeretet. Erröl persze a gyerek nem tehet, lehet a gyerek anyja is ezért hagyta el.

Azzal semmi baj nincsen, ha még ott a gyerek esetleg nagyon komolyan a gyerek figyelmében van, de az a része beteges, ha nincs ott a gyerek akkor nem tudja magát jólérezni.

AZ én férjem is imádja a gyerekeinket, de határozottan nem tűnik boldogtalannak akkor, ha néha kettesben tudunk lenni. Tudom, hogy más a szituáció, de akkor is azt mondom, hogy ha a férjemnek egyetlen képe sem lenne rólam, ezzel szemben a gyerekeinkről millió, az nem lenne normális. És fordítva sem, ha nekem csak és kizárólag a gyerekeim léteznének, és a férjemmel kettesben nem lennék boldog.

És nem, egy kicsit sem normális, hogy egy 5 éves a WC mellé kakil, nem is tudom, hogy csinálhatja pontosan. Az viszont beleférhet, hogy az apjának etetni kell, stb. abban az értelemben, hogy a hiány miatt extra sok törődést, kényeztetést igényel.

Azt nem tudom megítélni, hogy az apa-lánya viszony mennyire normális (szerintem valószínűleg az, ami nem zárja ki, hogy egyébként vannak problémák a kislánynál), de az 100%, hogy Neked még ma ki kellene dobnod ezt a férfit. Az ugyanis biztosan nem normális, hogy a kislánya nélkül nem érzi jól magát veled.