Mennyire gyakori, hogy a kistesó születése után az anyuka "félredobja" a nagyobbik gyereket?

Én inkább attól félek, hogy a fiam marad a kedvencem nem a tesója (nem tudjuk milyen nemű lesz). De utána arra gondolok, hogy úgyse lesz kedvencem. Elterveztem, hogy mindenbe segít a tesó amiben tud és szeretne. Pl oda adja a tesó pelusát, ruháját. Néha megsinizi a pocim mikor mondom neki, hogy ott a tesó.

Szóval én nem értem ezt a különbség tételt mindkét gyermekem egyformán fogom szeretni és nem lesz kedvenckém. Nem is értem utána meg csodálkozik a sok minta anya ha a nagyteso üti vágja a kisebbet... én is olvastam ezt a kérdést és felment bennem a pumpa.

Borzasztóan felrmérgesitett a kérdés. 2 gyerekem van majdnem 6 év a különbség, de a nagy nem féltékeny, imadja, védi mindig.

Nem tudnám egyiket sem kevésbé szeretni, pedig féltem, hogy majd a kicsit nem tudom úgy szeretni, mint a nagyot.

Tévedtem. Ők a mindeneim.

Ellenben anyám... na ő már mas teszta. Olyan, mint a kérdező...

Én így jártam anno, félre lettem szépen tolva. Anyám mondjuk sztem a mai napig nem vette észre, de annyira egyértelmű, hogy a húgom a mindene, hogy kívülállók is észreveszik, ha fél napot együtt látnak hármunkat.

A kislányom 3,5 éves volt, mikor született a kisfiam, most 3 hónapos múlt a kicsi. Én már előzetesen se tudtam elképzelni, hogy ilyen legyek, annyira a mindenem volt a lányom mindig. Nagyon sokat beszélgettem vele terhesen, hogy milyen lesz, ha megszületik a pici, elmondtam, hogy sokat kell majd vele foglalkozni, de őt is imádjuk ugyanúgy, mint eddig. Bevonom, ha van kedve segíteni valamiben, odaadom az ölébe a picit, mindig dicsérem, hogy milyen ügyes, mennyit segít. Plusz úgy alakítottam, hogy a kicsi 1-1,5 órával előbb megy aludni, mint ő, így az este csak az övé. Nem féltékeny egyáltalán, nagyon szereti az öccsét. És én se szeretem jobban egyiküket sem, azt szoktam mondani, hogy van kedvenc kislányom, meg kedvenc kisfiam :D nem tudom elképzelni, hogy lehet ennyire másképp érezni a saját gyerekeim iránt.