Hogyan játszak nagy ovissal fejlesztve, hogy ne legyek ideges mikor "vergődik"?
Koncentraciofejlesztest ir ki neki a szakszolgálat, de mivel az ovodai fejlesztes nagy nulla, itthon kell gyakorolni vele. Az egy dolog hogy munka után este 6-8 között en sem vagyok toppon, de amit leművel a gyakorlások alatt, kiborito.a rajzolása teljesen le van maradva a korosztalyatol, hiába tud olloval vágni, tűbe cernat befűzni, hiaba jo a finommotorika.
Eleve ugye azt is gyakoroljuk ezzel, hogy ülve maradni, odafigyelni, kitartani.
Egyik játek pl a matricas fuzetekbol, ellentétek.
Magas fa, rajzolj mellé alacsony fát, sok gyöngy, rajzolj mellé kevés gyöngyöt, rövid cerna, rajzolj hosszut, srtb. Itt még együttműködő, addig, mig pl kövér mellé vekony embert nem kell ranzolni, vagy kör mellé oválisat. Itt már kezdődik hogy nem marad ülve az asztalnál, visszahivom, csalogatom, biztatom, fegyelmezem.
Kövi feladat pl tedd nagyság szerint sorba, (kivágtam a képeket)kis haromszög, közepes, nagy, ugyanezt négyzettel, körrel, 5 db egy sor, nehezen érti a sorrendet, de kapizsgálja, de közben icereg ficereg, sereg forog mint aki be van sozva, kinszenvedve csinálja. Nagynehezen megizzadva sorbatettük.
Ezek után pihenésnek nem iranyitott jatekot adtam neki, hanem rajzoljon egy nagy kört es belülre rajzoljon bármit, mi legyen belőle, talán egy szellem, talán autout? Majd vágd ki es kiragasztjuk. Eleinte passziv, ráfekszik a körre, idiotan nevet kinnal, direkt leejti a ceruzát, összeveszünk, elsirja magát mert azt mondtam akkor en rajzolom meg es belerajzoltam, ujat kezdünk megnyugszunk.
megszemèlyesiteni nem akarja, nem lesz szeme, ezt közli, es csak csikokat csinál, hogy az rács es börtön lesz, mondtam neki, hát köszi egy börtönt ragasztunk majd ki a falra csodás, erre azt mondta örömmel, hogy akkor zebra lesz, nem mozdulhat el. (Ehhez pszichologus sem kell hogy levágjam hogy börtönnek meg nem elmozdulhato "zebranak" érzi velem magát)
Összegezve: 3 rém egyszerű ülős játékfeladat "vértizzadva", kinnal, sirással, beleőszülve megy csak, aminek a végén kiragasztjuk a falra a zebrát ami nem mozdulhat el, a szavai szerint.
Es megsugom a szakszolgalat szerint ajanlott szakirodalom pl testsémafejlesztés is, finommotorikai gyerekoktato könyvek kb tizbillio jatekot tartalmaznak, csak a vizsgálaton kb 30 feladatot néznek 2 ora alatt.(ilyen egyszerűket pl párkeresős jatek).
Napi 15-20 jatekot kene jatszani vele, mi meg 3-al szetkinlodjuk az agyunkat.
Tornázos, testsémafejlesztős, finommotorikus, verstanulos területek, hogy osszam be az estéket hogy fejlodjon haladjunk, jol erezzuk magunkat, maradjon ülve, pozitiv élmény legyen belole kulonben megutáltatom vele csak előre az iskolat is?
válasza:Kizárt lenne hogy ezt csináljam a gyerekemmel, csak mert eltér az átlagtól. Amúgy is olyan vagyok aki nehezen viseli a kiosztott "kategóriákat", úgy gondolom majd én érzem ha gond van a gyerekemmel. Ha amúgy az autózás leköti és azzal elvan akkor egyszerűen ő ilyen hogy nem szeret rajzolni, kézműveskedni. Ha 1 évvel később kezdi a sulit, az csak jót tesz neki. Ne úgy fogd fel, hogy a te gyereked nem tud annyit, hanem úgy, hogy az en gyerekem mást tud, másban jó!
Én szándekosan még ezekre a hülye státuszvizsgálatokra se vittem a gyereket (csak magándokihoz mentünk évi 1x v ha gond volt), mert nem akartam hogy agymossanak hogy de hát nem annyi kg a gyerek mint kene vagy még nem mondja apa 2 évesen....
Nincs is semmi gond velük, sosem gyakoroltunk sosem nyesztettem őket.
Hagyd élni, eressz le, játszatok levegőzzetek es hidd el be fog érni.
Köszi a tanácsokat! Tényleg, azt el is felejtettem hogy jot tesz előtte egy kis testmozgás, a testsémafejlesztőben van, ebben a korban a keresztirányú mozgásokat kellene gyakorolni, testtudatot tükör előtt, mindent persze játszva. Csak ezert is kerdeztem hogyan osszam be az estéket.
Mert 3 feladatokkal kezdtem, ülős jatekkal, de redukáltam egyre, de akkor kezdjek neki a mozgásfejlesztésnek is? Plusz memoria, versek, mondokak. Nem tudom, egyszerre kellene mindenből egy kicsit?
Jo emlékeztető, hogy tényleg ne pár naptol várjak csodát. Azon is gondolkodtam talán vezetek majd naplot, hogy lassam haladunk. A kezdet ugye ez, hogy passziv tulnyomoan leülős játékban
Az a gondolattal, hogy hagyni, elfogadni őt ilyennek, azert nem tudok azonosulni, mert szerintem ő nem ilyen, hanem lehet az én hibám, en tettem ilyenné, talán keveset ültem le vele eddig, keveset mondokáztunk. Miota ovis es dolgozom, nagyban redukálodott a minőségi idő. Este már inkabb a főzés, fürdes, bohockodáson volt a hangsuly ovi ota, es nem a rajzolason, meg kirakokon, meg memoriajatekokon. Ha ez utobbin lett volna, akkor szerintem tudna egyhelyben ülni.
En ugy érzem még mindig, a gyermek egy üres lap, amit eleinte a szülő ir tele. Oke saját személyiség, egyéniség, stb is létezik, de az elmaradt területei szerintem miattam maradtak el.
Megnyugtato, hogy ne pár naptol várjak csodát, tenyleg, eszembe juthatott volna, hogy honapok, mire beépül. Jo is az amikor más jozanul latja :)
Azt én sem értem amugy hogy miért ez a sok teljesitménykényszer. Hány kg, mikor mászik, mikor beszél, mikor számol, tényleg születéstől ez folyik a csapbol is az anyákra.
válasza:Nem értem, miért akkora tragédia, ha nem lesz jövőre iskoláérett. Akkor majd az lesz egy évvel később. Persze lehet vele gyakorolni, de felesleges így rágörcsölni.
Az, hogy 15 feladatot kellene megoldania egy ülésben, az meg a végcél, amit el kell érni, ez nem azt jelenti, hogy gyakorlásként rögtön az első nap 15 feladat. Hanem először egy, esetleg válassza ki ő, hogy melyik. Megdicsérni, hogy nézd, már félig kész, márcsak a ragasztás van hátra, stb. Ha egy feladatot képes volt végigülni, akkor nem vérszemet kapva elővenni a másodikat, hanem nagy dicséret neki, és hadd menjen. Ha már egy feladatot gond nélkül megcsinál pl. három nap egymás után, akkor elővenni esetleg kettőt. Fokozatosság...
Ha meg nem mehet iskolába jövőre, na és? Inkább menjen egy évvel később, amikor készen áll rá, mint beszuszakolni, mikor még egy kínlódás neki az egész. Az iskolai teljesítménye bánja meg.
válasza: válasza:"hagyni, elfogadni őt ilyennek"
Csak ismételni tudom magam: amiről beszélgetünk veled, kérdező, amiről beszámolsz itt, az nem arról szól, hogy elfogadod ilyennek, vagy nem fogadod el.
Ő nem ilyen, se olyan! Amiről beszélgetünk, ő aktuálisan produkál valamit, aminek semmi köze a képességei szintjéhez összességében!
Arról van szó, hogy van egy határidő, amire ÖNMAGÁTÓL megérik a gyerek, AMENNYIBEN nem gátolják, és ha van egy egészen kevés minta is - pl motivumok stb ragasztására utaltál, igen, ahhoz nem árt EGY KEVÉS inspiráció a felnőtt részéről, egy minta, ami ötletet adhat neki, aztán ő majd kibontakozik a részletek tekintetében, ha hagyod őt!
Azt próbáld megérteni, kérlek, hogy erre bőven van ideje, önmagában ez semmi rendellenességre, se alacsonyabb fokú képességre nem utal, mert a az egyik gyerek X dologban előrébb jár az átlagnál, addig ugyanez a gyerek tuti, hogy másvalamiben meg hátrébb jár, mint az átlag! (Ha képességekről van szól.)
Gondold végig... Ennél fogva CSAK a határidő számít, tehát hogy bizonyos határidőre kialakuljon az adott képesség.
Pl ha erőlteted, esélyes, hogy csak nehezíted a dolgát.
TILOS direkt módszerekkel fejleszteni a 7 év alatti gyermekeket! Van 1_2 kivétel (most nem csaponganék, nem részletezem), de az esetek 98%-ában CSAK INDIREKT módon fejlesztünk óvodást!!
Ha te tanulósan játszol vele, vagy játékosan tanulsz,
az hiba (7 éves kor előtt)!
Ez ugyanis a direkt módszer egyik fajtája, az majd kisiskolás korra való, nem előbb!
Az is gátolja a gyermek fejlődését, ha erőlteted, az is, ha jutalmazod érte, mivel megfelelési kényszert alakítasz ki benne, esetleg így a kedvét is elveheted tőle.
Egész egyszerűen csak JÁTSSZ vele! És hagyd, h spontán játsszon a gyermek, te legfeljebb csak asszisztáj hozzá!
Mi, pedagógusok is ezt tesszük az ovisokkal, legfeljebb annyi különbséggel, hogy mi tudjuk, miféle apró pluszt tehetünk bele azáltal, hogy még hatékonyabban kibontakoztathassuk a gyermekeket, valamint van szemünk észrevenni egyes megnyilvánulásaiból a játéka során, hogy milyen irányvonal mentán motiváljuk ÓVATOSAN a további játékra. (Meg néha ötletet is adunk.)
De ezek plusszok, enélkül is remekül fejlődik a gyermek!
Ami az iménti bekezdésem lényege: csak asszisztálni az ovisok játékához! Hagyni kell spontán játsszani!
A hiba a következő: ha korrigálod, javítgatod, ha direktben tanítod, ha jutalommal ösztönzöd, stb tehát ha azon túl bármi lényegest teszel, hogy hagyod játszani és asszisztálsz benne, akkor hibát követtél el, gátolod a fejlődését! 7 év alatti gyerekekre értem továbbra is!
Írtam a korábbi hozzászólásaimban a határidőről:
Márc.27-én, 23:56 . Olvasd vissza, kérlek.
Most pedig még egyet idéznék tőled:
"addig az en gyerekem felragaszt 3 csikot egy szinből(mert nem is vagdos mozaikot a papircsikokbol max könyörgesre 3-at), szélsebesen összecsapja es elrohan pl autozni.
Nem marad ülve, nem alkot, munkajának nincs eleje/kezdete, kifejtése, befejezése."
Semmi gond evvel, önmagában ez semmi rendellenesre nem utal az ő életkorában!
Ha hagynád kibontakozni, akkor határidőre magától képessé válna arra, ami elvárás. De hogy pontosan mi az elvárás, evvel nem szaporítom a szót most, hanem csak a lényegre szorítkoztam. Tehát 7 éves korára túllép a firka rajzon, aki 5 évesen csak firkál, valamint aki "hebehurgyán ragaszt csíkokat" stb, az is igényesebb lesz 7 éves korára - ha hagyják.
Ha ellenőrizgeted, meg aggódsz emiatt, azt megérzi, és gátolja őt! És akkor lehet h elmarad a megfelelő hozzáállása 7 éves korára. De még az se menthetetlen, ha az említett tanácsaim szerint működsz.
ÉS akkor kitérek arra még, hogy neked a Pedag Szakszolg fejelsztést írt ki otthonra:
általában az ilyen dntésekkel ne márt óvatosnak lenni, nem ritkán túlreagálják a szitut azért, hogy újabb strigulást beírhassanak (arra kapják a pénzt).
Megírtam itt múltkor és most is, mit NE tegyél, és mit tehetsz. Csak csak arra ügyelnél, mit NE tegyél, hatalmasat segítettél a gyerekek fejlődésének!
És ezen felül: NE aggódj, mert átragad rá, gátolja őt! Minden gyerekre negatívan hat a túlaggódása a szülőnek, főleg 11 éves kor alatt!
Más kérdés, hogy te döntesz, csak megírtam szakmai meglátásaimat.
Ujratervezés :)
Most ujra kezdtem. Nem játszok "hajcsárt"
Vettem neki (vele együtt válogatva)mindenféle ceruzát/tollat/sorkiemelőt (van ceruzafogást is segitő ceruza:))mappát, focilabdásat, űrhajos ragasztot, "varázs"hegyezőt, es elérhető helyen tárolom, bármikor előveheti.
Eddig amit magátol csinált:
- a ceruzákkal szorakozott a porszivocsőbe es nem tudom hova, mert 2 ceruza eltűnt, persze nem emlékszik hova tette
- elővette a mappábol a korábbi rajzát hogy az most az ugrálovár kereső térkép es elmondja rola hogy merre menjünk hogy ugrálovárba menjünk
- elmélyülten játszott a focilabdás mappalezáro pántokkal es a focilabdákrol kellett beszélgetni
- a vékony baglyosvégű tollal pedig a virágnál nem tudom kitalálni mit akarhatott
Elkezdtem addig amig a rajzot pihentetem, a testsémafejlesztést, nagyvonalakban csak, mert olvasni sem semmi nekiállni a szakirodalmat, nemhogy alkalmazásba tenni, bele-bele lapoztam csak, igy jött a játek, hogy sorolja elmelyik testrészéből van páros, melyikből páratlan. Ez sem megy még, rengeteget gondolkodik :), segitem kitalálni.
Nem akarom elvenni a kedvét, a játék ízét persze szeretném meghagyni mindenben.
Igazábol egy szisztéma nem ártana.
Valami rendszer.
Eddig a verselést tettem be elalvás előttre. Egy verset mondunk fixen, a többi játékos mondoka vagy dal, egyelőre mind joejt bucsuzos. De elkezdtem már az öreg néne őzikéjét is. A verstanulos fejlesztés a legeslegkönnyebb vele. Nyitott rá, kéri, ismételi, hol ő mond egy sort, hol én, igy együtt is mondjuk.
A finommotorikában rajz helyett most majd áttérek a hajtogatos, festős, gipszkiöntős dolgokra, ugy is husvét, nem jutalmazom, hanem ő adhatja mindenkinek husvétre. Az adni öröme lesz benne.
Igyekszem igyekszem, lazitok, visszavettem a tempobol, már csak mert létezhetetlen amugy is naponta kiidegelni magam olyanokkal hogy a nagyságsorrend ma sem megy, az autok jobban bonyolitották, mert az már ugye 3D es nem sik rajz, több mindent kell figyelni. Neha en sem tudtam pl a monstrum tankja most a nagyobb az ágyukilövő részével, vagy a vékonyabb kis busz ami viszont hosszu. A terbeli kiterjedesuk miatt gyereknek plane nem lesz egyertelmu.
De majd rajzolok autokat :) csak hanyagolom most ezt.
A nagyság szerinti sorrend is amugy olyan dolog hogy szakszolgalati elvárt szint az Átlaghoz!
válasza:Kedves kérdező, én úgy sejtem, talán egy picit elbeszélünk egymás mellett, de nem baj, interneten át nehezebb beszélgetni, mint egy élő kommunikáció. :)
A lényeg, hogy amiről írsz, átlagos gyermek esetén (de még enyhe fogyatékkal, vagy enyhe részképességzavarral élők esetén is) sokkal KISEBB beavatkozással kell tenni, 7 év alattiak esetén.
A MÓDSZER, amit szeretnék megértetni veled. Amit részleteztem itt a korábbi napokban. Ennek két fő tényezője:
- minimalizálni a megnyilvánulást felnőtt részről, amikor játszunk az óvodással;
- INDIREKT módszerrel tenni - erre mindjárt kitérek, mert látom, nem ment át a jelentése.
(Ha csak ennyit megtesz a kedves szülő, már sokkal többet tett a gyerekért, mint a "fejlesztgető" / fejlesztő szülők, akkor is, ha az adott szülő, tegyük fel, valamiféle túlbuzgó gyógypedagógus volna - utóbbi egy hibás hozzáállás, ha 7 év alattiakról van szó, kivéve, ha középsúlyos, súlyos fogyatékkal élő volna a gyerek!)
INDIREKT fejlesztés/tanulás:
98%-ban így KELL, így kötelező eljárni az óvodások és kisebbek nevelése során felnőtt részről, máskülönben többet ártunk a direkt módszerekkel nekik, mint amennyit használunk (megfelelési kényszer, ritkábban akár neurózis is kialakul, sokszor pár év fáziskéséssel, és az összefüggést, az okot már nem látják a szakemberek, vagy bagatellizálják, vagy nem könnyen fedezik fel!)
(Most nem fogok kitérni részleteiben a többletre, amelyekre a valamire való óvodapedagógus képes, tehát megfigyeljük a gyermekcsoport, valamint egyénileg az adott gyermek(ek) SPONTÁN játékát, SPONTÁN kivitelezett rajzait, napról napra, valamint folyamatában, hosszú távon is következtetéseket vonunk le ebből, a játékfolyamba visszafogottan, de értő módon beavatkozunk a megfigyelt gyermeki játéktartalom és reakció mentén indirekt módon stb. Enélkül IS remekül fejlődik a gyermek, ez inkább az egyéni, még hatékonyabb kibontakozás érdekében van, ezért szakember a szakember, de enélkül is jól fejlődik az óvodás, ha indirekt módon úsztat befejlesztést a szülő! Az a hangsúlyos mit NE tegyél! Az a másodlagos tényező csupán, hogy mit érdemes tenni.)
INDIREKT fejlesztés/tanulás (ez kell tehát 7 éves kor alatt, 7 éves kortól meg részben ez kell) :
hétköznapi szavakkal körülírással a lényege az, hogy
nem tanítjuk a gyereket, mint a suliban,
és nem is adunk direktbe fejlesztést, mint mondjuk egy korai fejlesztőben (utóbbiban csak a középsúlyos fogyatékkal élő kisgyermekeknek indokolt részt venniük, és bizonyos esetekben enyhe fogyaték ill részképességzavar esetén).
Mégis fejlesztő, sőt a legfejlesztőbb módszer ovisok és bölcsisek számára az indirekt fejlesztési módszer.
Az indirekt módszerre példa:
NEM tanítunk verseket!
NEM tanítunk dalokat!
SEMMIT nem tanítunk, mégis tudni fogja a gyermek!
mégis ÖNMAGÁTÓL megtanul mindent, ami az életkorának megfelelő!
(Ld az egyik korábbi hozzászólásom linkjéről dr Vekerdy előadását, 5/1-tól kezdve 5/5-ig, kb 45 perc össz, nagyon nagyon hasznos a szülőknek is, pedagógusoknak is!!)
Az indirekt fejlesztésre konkrét példák, nos, hogyan is tanul meg önmagától mindent, ami életkorilag megfelelő?
Először is: a spontán, szabad játék az óvodások legfejlesztőbb tevékenysége! Sőt, ez elemi igénye, spontán önterápia, mely során vágyait, örömeit, szorongásait stb kifejezi, kompenzál és a többi. Tilos ebben meggátolni és az óvodás gyermek idejének döntő hányada SPONTÁN, SZABAD játékból kell álljon.
Azonban a felnőtt visszafogottan bár, de hasznosan ki tudja egészíteni azt mint játszótárs? Konkrét példa az indirekt fejlesztsére:
Ahelyett h pl verset tanítanék az óvodásnak, vagy pl színeket, ehelyett csak hagyom játszani, és amikor igényel engem mint játszótárs, erre egy konkrét, fiktív példa következik:
BEÚSZTATOM(!!) a játékába az általam aktuálisan, az életkorához mért hasznos tartalmakat, pl így:
játszik pl építőkockákkal.
Nem kérdezem ki, hogy "Pistike drága, ez milyen színű kocka? :)" Megválaszolja, majd megdicsérem - EZ NEM JÁRHATÓ ÚT a 7 év alattiak esetén, mivel ez direkt módszer!! (Természetesen ne ma dicsérettel van a gond, az, önmagában még rendben volna.)
Hanem mit teszek? Egyfelől rögtönzök és a helyzethez igazodok, de pl egy lehetséges , fiktív szitu:
- Pistike, légyszi', add csak oda nekem a sárga kockát! Köszi.
Pistike:
- Hú, "émmeg" a zőőő'det ide teszeeem! :)
- A pirosat oda? Jó. :) [Tegyük fel, zöldet mondott a piros helyett.] Nézd csak, hogy már milyen magas, egyre magasabb a vár, de jóóó! :)
És pl eléneklek a vitézekről, várakról egy dalt, és/vagy mondok egy ilyen témájú verset OTT ÉS AKKOR, MERT a gyerek SPONTÁN játékából, a helyzetből következik.
Tehát ÉLMÉNYSZERŰ, MÉGSE TANULÓS a játék akkor, ha indirekt a módszer, azaz nem direktben tanítom, hanem úgy, h észre se veszi (nem szabad, h észrevegye, hogy tanítom, mert az blokkolná az ovist!!)
És mi a pláne az indirekt módszerben? Az, hogy nem megtanítom a sárga szín megnevezésére, hanem észre se veszi, h miközben jót játsszunk a GYERMEK IRÁNYÍTÁSÁVAL, az alatt én ÉSZREVÉTLENÜL beúsztatok olyan tartalmakat, melyek fejlesztik őt, a példában a következők voltak:
- színek ("add csak nekem a sárgát", "én meg ideteszem a zöldet") ;
- méretek ("egyre magasabb a vár") ;
- dal/vers (ott és akkor, a gyerek spontán játékához igazodva, ami az aktuális téma pl várépítés, evvel kapcsolatos verset mondok, vagy dalt éneklek neki).
Ez kb 2 perc alatt zajló szitu. És hallott tőlem dalt/verset, megismertettem vele az arányokat valamilyen szempontból (magasodik a vár), megtudta továbbá az ovis, h amit zöldnek nevezett, azt valójában pirosnak hívják (persze mi pedagógusok arra is figyelünk HOSSZÚ TÁVON, hogy több esélyes, mi lehet emögött, idővel kiderül: vagy színtévesztő, vagy -ami gyakoribb eset- jól érzékeli bár a színeket, viszont 3-4 évesen még előfordul, hogy rosszul ismeri némelyik szín nevét, netán keveri a megnevezést pár szín esetén).
Felejtsd el az "ovis fejlesztő füzeteket". Ráadásul szakmaellenes némelyik ovi, ahol a 6 éveseket iskolára előkészítik! Tilos! A törvényben (reális módon)
nem is szerepel ilyen elvárás az óvodák felé!
Ellenben a jó pedagógus úgy dolgozik, hogy ÉSZREVÉTLENÜL megérik az iskolára az óvodás! Ha mégse, az ritkább eset, ha minden tőle telhető szempontra odafigyelve végezte évekig a munkáját a pedagógus, ilyen esetben szinte biztosan fogyatékkal él a gyermek, és/vagy részképességzavarral, bár legkésőbb 4-5 éves korra egyébként is észreveszi a jó óvodapedagógus, hogy gyanús.
Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (ONAP) kimondja (ez megfelel a szakmai előírásnak, az óvodások életkori sajátosságainak), hogy az óvodás gyermek legfejlesztőbb tevékenysége A SPONTÁN, SZABAD játék!
(Nem a fejlesztés!)
Ettől függetlenül ha a felnőtt értő, indirekt módszerekkel játszótársa a gyereknek (ésszerűen és visszafogottan "beavatkozik" a játékfolyamatba), az akár az egyéni sajátosságok mentén továbbsegíti a gyermek (egyéni, rá szabott) kibontakozását.
AMI MÉG FONTOS a kedves kérdező esetén:
azt írod a Pedag Szakszolg kötelező fejlesztést írt ki. Na ez az, ami az esetek több, mint felében indokolatlan, pénzért teszik, nem gondolva arra, hogy többet árt, mint használt az olyan ovisnak, aki
nem szorul direkt módszerekkel fejlesztésre, holott nagy részt direkt módszerek zajlanak a korai fejlesztés során (pl játékos tanulás).
(Ha indokolt a korai fejlesztés, de csak ha valóban indokolt, akkor egyértelműen használ, persze ha valóban csak azon a téren fejlesztik, amiben rászorul gyermek.)
Tehát amit esetleg érdemes volna megírnod itt számomra, hogy PONTOSAN, TÉTELESEN milyen fejlesztést írt ki a gyerekednek a Pedag Szakszolg, és mi a hivatalos diagnózis, amire alapozza?
válasza: válasza:"Ezért írtam, hogy inkább a mozgásra kellene figyelni, az visszahat az idegrendszerére"
Ez így van, sőt, nem csak az idegrendszerre hat jótékonyan az, ha kiemelt 7 éves kor alatt a mozgás és a spontán, szabad játék, de úgynevezett transzfer hatása is van, tehát mind az értelmi fejlődésre, mind az érzelmi intelligencia fejlődésére nézve kiemelt jelentőségű a sok mozgás! (Természetesen mind a finommotorika, mind a nagymozgás fontos, most nem részletezem, hogy miért.)
"ahol a többi gyerek teljesítménye is készteti arra, hogy megfeleljen"
Evvel bár önmagában nincs baj, azonban fontos,
hogy ne várjuk el, hogy tegye, amit a többi tesz. Óvodában sem szabad elvárni. Bármi részvétel önkéntes lehetőség az óvodában (jó pedagógusok között), és a részvétel -jó esetben- szinte kizárólag indirekt fejlesztés keretei között ideális, 7 éves kor alatti gyermekek esetén.
Ellenkező esetben azonban megfelelési kényszer (akár neurózis) alakulhat ki. (Pláne direkt fejlesztés esetén! A direkt módszerrel kivitelezett fejlesztésnek is van helye, de inkább csak a valóban korai fejlesztésre szoruló piciknél, ez pedig biztosan 5% alatti. De lehet, hogy ráadásul sokkal kisebb hányaduk szorul rá.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!