4 èvesen minden hèten pèntek dèltől szombat estig sok idő, ha nincs a szüleivel a gyerek?

4 éves a kislányom, 6 éves a kisfiam. Én abból indulok ki, hogy egész héten mindannyian tesszük a dolgunkat, Ők reggeltől délutánig közösségben vannak, mi a férjemmel dolgozunk. Hétköznap délutánonként jó esetben van két óránk, amikor egymással tudunk foglalkozni (ovi után mondjuk fél 5-től olyan fél 7-7-ig, aztán vacsora, fürdés, és alvás 8 körül), de abból a két órából is a boltba menetellel, egy vacsorakészítéssel, otthoni pici házimunkával (csak egy mosás elindítására gondolok, vacsora alatt pedig egy melegszendvicsre, de sok pár perc is sok idő összességében) elmegy egy adag idő, tehát igazán minőségi együttlétre leginkább hétvégén van lehetőség.

Ha belegondolok, hogy a két hétvégi napból csak egy nap maradna a gyerekeimmel, belesajdul a szívem.

Nekünk a hétvége az esetek többségében igazi ünnep: ha mindenki egészséges, akkor felváltva otthon játszunk, kirándulunk, megint otthoni társasozás, kinti program, így valóban egymásra tudunk koncentrálni, ami szerintem nagyon fontos.

Nyilván nálunk is vannak nagyszülők, akik imádják az unokákat, és a gyermekeink is imádják a nagyszüleiket. A mi rendszerünk: havonta, de inkább hathetente mamás hétvégét csapunk, amikor péntek délután a nagyszülők hozzák ki Őket az oviból, és majd csak vasárnap késő délután hozzák Őket haza. Így havonta, hathetente nekünk is jól szokott esni a férjemmel az otthoni csend és láblógatás, de sűrűbben lelkiismeretfurdalásom lenne.

Az a szülő, aki hétközben dolgozik, miközben a gyerek szintén nincs otthon, mert közösségbe jár, mikor tud igazán minőségi időt tölteni a gyermekével? Vagy nincs is erre igazán igény?

Tudom, hogy ott vannak a délutánok, de azok a családok többségénél rohanásból állnak, főleg ha külön foglalkozásokra is jár a gyerek, ahol szintén a szülő nélkül van.