4 èvesen minden hèten pèntek dèltől szombat estig sok idő, ha nincs a szüleivel a gyerek?

Én sokallanám.

Leginkább azt, hogy heti egy éjszaka nincs a szüleivel (úgy értem az esti lefekvésnél).

Egyébként nekünk legalább annyira hiányozna, mint ő minekünk, szóval emiatt se mennénk bele ilyenbe.

Más az, ha kényszerhelyzet van.

Függ a gyerek habitusától is.

Fiam nagyon nagyszülős, ők faluban laknak. Szinte ő is ennyi időt van ott ha nem többet. Minden nap reggel vagy este hívjuk a papáékat telefonon is. Nem telik el egy nap, hogy ne legyenek benne a napunkban.

Nehéz nélküle, hiányzik de tudom mekkora élmény ez. Nekem is az volt kicsi ként. Olyan jó arra gondolni, hogy szedtük a diót, micsoda árok foci meccseink voltak, homokvárak, vagy épp mama elküldött ebéd után aludni a hőségben nyáron.

A gyermek a mutatoja. Ha nem akar menni, haza akar jönni, kezdi azt erezni hogy ő nem kell, szorongo lesz előtte vagy mamánal magatartaszavaros dtb akkor sok

A gyermek tükroz mindent

Fiam is így járt kb anyósékhoz. vagy szombat reggeltől vasárnap délutánig. olyan 3 éves korától.

én nem szerettem, azt sem, hogy nem volt kontroll (ott mindent lehet, számítógép, tévé előtt evés, édesség, este sokáig tévézés, stb). most 8 éves, nagyon szeret most is ott lenni, de 3-4 óra alatt megunja, aludni meg több mint egy éve nem akar már ott.

Szóval ha soknak is érzed, de a gyerek jól érzi magát, hagyd, majd kinövi ;)

Én minden egyes péntek estétől szombat estig anno a nagymamámnál voltam, az volt a "mama-nap". Imádtam, alig vártam hogy péntek legyen. Kb. 2,5-3 éves koromtól volt ez így. Mindig tudtam, hogy jó helyen vagyok, anya értem jön, minden rendben. Egész felső tagozatos koromig mentem. A kontrollról annyit, hogy mama néha szigorúbb volt, mint anyukám, tehát nem törvényszerű, hogy a nagymamáknál mindent lehet. Voltak szabályok amik kőbe voltak vésve, amiknek a megszegéséért néha alapos fejmosást kaptam, de egyébként eszméletlenül imádtam a mamánál. Mama is mindig nagyon várt, nem hinném hogy teher lettem volna.

Csak annyit akartam ebből kihozni, ha a gyerek szeretne menni, jól érzi ott magát, nem nyűgös, nem sír, nem hiányolja a szülőket, akkor hadd menjen, sok mindent lehet ám a mamától tanulni!