Harap. Mit csináljak?

En helyettesitéseket alkalmazok általában beválik.

Ha pl leakarja dobni labdával a tv-t, akkor megmutatom hogy pl itthon szivacslabdaval jatszunk es kint pedig a pöttyössel.

Esetedben azt kántálnám pl rágokát harapunk (adnék is ), anyát pusziljuk.

Ilyesmik

Pl jàtszon hangoskodhatunk, könyvtárban pszt:)

Trambulinon ugrálhatunk, ágyon nem.

Nagyon szépen elsajátitja mindig, mivel mit csinalhatunk

Ebben a korban gyakran előfordul az agresszió (üti az anyját, rúgja, harapja - nincs még tisztában vele, hogy ez a másiknak fájdalmat okoz.

Nálunk én hiába szóltam rá, hogy nem szabad, csak csinálta - de amikor egy kedves ismerősünk mondta, hogy ezt nem szabad, ez anyának fáj - akkor abbahagyta :D

Az enyém is harapott. Most 12 éves. Már nem harap. :-)

Amikor harapott, mindig mondtam, hogy fáj, nem szabad, aztán beraktam a kis ágyába, amit nem szeretett napközben, így gyorsan leszokott róla.

Az én fiam is csinálja. 17 hónapos. A vicc hogy azzal akit a legjobban szeret (persze rajtunk szüleim kívül). Rengeteget olvastam a témában, kikértem tanácsadó véleményét.

Kb annyi lett a vége, hogy figyeljek, hogy ne jusson el a harapásig, de hagyjam felfedezni a társai válaszreakcióját, akár könnyebb bunyókig menően is.

Alakul, azt mondhatom, de vannak mélypontok. Ront rajta a fogzás, az éhség, fáradtság, fájdalom, front.

Ki kell tartani, hajtani, hogy nem szabad. El fogja hagyni. Őszintén elég idegőrlő a dolog, de nálunk nem vált be a visszaharapás, meg az “idegen” rászól dolog se.

Elején eljátszottam hogy szomorú vagyok miatta, fájdalmamban felkiáltottam, visszaharapni én nem akartam.

Ám egyszer gyanútlanul ültem a kanapén olvastam valamit, és akkorát beleharapott a lábamba hogy reflexből szájbalegyintettem, és kiáltottam hogy mit csinálsz?!.

De tényleg csak fájdalmamba,ösztönösen, amúgy soha nem ütném meg, és nem is volt erős csak legyintettem.

Soha többet nem harapott.

Ezzel nem azt akarom mondani hogy üsd meg, idővel leszoknak róla ha megértik hogy ezzel fájdalmat váltanak ki.