Mekkora baj, ha a szülők apróságokban kivételeznek az egyik gyerekkel?

Bocsi, de én is ilyen "nagy gyerekből" lettem felnőtt, csak nálam két kistesó volt (ikrek).

Én zárkózott is maradtam, felnőttkoromra is, még most sincs kifejezetten jó kapcsolatom a testvéreimmel, pedig felnőttek vagyunk mindannyian...Kamaszkoromra tele voltam feszültséggel és haraggal, amit sokszor a kicsiken vezettem le (nem pont verekedésre gondolok, de veszekedéssel, balhézással) - amellett, hogy a tesók is tettek érte azért, hogy felhúzzanak. Mostmár nem csináljuk ezt és jól elvagyunk persze, de hatalmas baráti kapcsolat nem nagyon alakult ki köztünk.

Úgyhogy én csak ennyit tudnék mondani, az én lelkemen maradandó sebeket ejtettek ezek a kivételezések, a mai napig emlékszem nagyon sok mindenre.

4 gyerekem van. Mindig kínosan ügyelek rá ugyanolyan és ugyanannyi jusson mindenkinek. Ha egy süti marad, 4 felé osztom.

Az autóban ki hova ül, konkrét tervet igényel (mikor ki ülhet a kedveltebb helyekre stb.)

De tudnék ezer példát.

A nagyfiam és a nagyobb lányom már nagyobbak, természetesen van olyan dolog amit életkorukból fakadóan tőlük már el lehet várni, azért az csak nem jó ha kisbaba szinten kezelem őket de a kérdésben feltett gyerekek még kicsik és a korkülönbség is kicsi köztük.

Mindenképp nagyon ügyelnék rá hogy egyenlően részesüljenek mindenből.

Ez tenyleg gaz igy. De van egyetlen fontos dolog, ami viszont nem kivetelezes: mindegyik gyerekkel az eletkoranak megfeleloen kell banni. Ertsd: a nagy mar erti, mit miert nem szabad, es tudja, hogy nem szabad, de szandekosan csakazertis rossz, az nagyobb volumenu lecseszest hozhat maga utan, mintha a kicsi csinalna rosszat, aki meg nem tudja, hogy miert nem lehet, nem erti meg annyira. En el szoktam magyarazni a nagynak, hogy ha a magyarazatom es keresem ellenere se fogad szot a dologban, milyen buntire szamithat, es azt is elmondom, miert. Mert o is volt kicsi, akkor o sem volt erte megbuntetve, mint ahogy a kistesoja sincsen, hanem csak elmondva volt, hogy nem lehet, egyszercsak megerett ra es megertette. Szoval mast varok el egy 5 es mast egy 2 evestol, nyilvan. Ez nem kivetelezes, hanem eszszeruseg.

Ettol fuggetlen az, hogy mindig a kicsi akarata ervenyesul, ezt nem szabad hagyni, ezzel csak artanak mindkettojuknek.

Ebből lesz később a "csak akkor mehetsz, ha a kicsit is viszed" és a "csak úgy engedlek el, ha a nagy elkísér".

A két legutálatosabb mondta a világon mindkét fél részére.

Igen, valószínűleg az lesz, amit 14-es jósol. :(

Barátunk felnőtt korára odáig jutott a húgával, hogy a szülők már azt is elvárták, hogy anyagilag támogassa meg a tesóját, mert "hát ő nem olyan életre termett, mint te és mégis csak te vagy a testvére". Szórja a csaj a pénzt két kézzel, mert ugye neki minden járt már kiskorában is.

Gondolom nem kérdés: rühelli a testvérét