Mennyire elterjedt az "állatkínzás" a gyerekek körében?

Ha a szülő látja hogy bármiféle állatot kínoz a gyerek akkor netán oda mehetne és beszélgethetne vele és elmagyarázhatná hogy ezzel az állatnak fájdalmat és szenvedést okoz.

Beszélgetni kellene a gyerekkel hogy mért csinálja,ne tegye.Ha a gyerek már sérült meg akkor beszélgetni arról hogy emlékszik e hogy hogyan fájt neki és gondoljon bele az adott állatnak ő most ugyan ilyen fájdalmat okozot.

Rá kell vezetni hogy ez rossz dolog.

1,2,3,11 - ezen hozzászólásokat olvastam, csak kiegészítem, és bocsánat, ha közben írt valaki hasonlót, mint most én:

van sajnos olyan állapot is, amikor a kisgyermek ösztönösen kompenzál, pl traumáját bogarakon vezeti le.

De ami gyakoribb, hogy valóban nehezebben azonosul bizonyos állatokkal a kisgyermek (pl rovarok), mint egy emlős állat, vagy egy madár, és velük azt teszi, amit vele a környezete. Ha a környezete elhanyagolja, semmibe veszi a gyerek érzelmeit, akár molesztálja stb, akkor a kisgyerek (kb 10 év alattiakról van szó) egész egyszerűen nem tud mást tenni és nem okolható azért, ha hasonló módon viseltetik a rovarok iránt, mint ahogy a szülei, rokonai , és/vagy szomszédjai, és/vagy pedagógusa ahogy vele szokott bánni, és mivel nagyon más állat a rovar, mint amilyen élőlény az ember, még csak közvetlen, direkt visszajelzést se kap a gyermek (pl nyávogást, ordítást nem hall) az általa megkínzott bogaraktól.

Szóval sok olyan eset jellemző az elhanyagolt / bántalmazott kisgyermekeknél, hogy akár nem is szándékosan bántja az állatot, hanem azt teszi, amit megtanult a felnőttektől:

nemtörődömséget, ütlegelést, érzelmeibe taposást stb.

Ez nem a gyerek hibája, se felelőssége.

Azonban a kamaszkor elején olyan szintre ugrik a tudatosság foka, hogy ha ekkortól is bántja az állatokat a gyermek, ott már látok esélyt antiszociális hajlamra (bár kamasz korúak pszichológiájához csupán érintőlegesen értek, nem vagyok abban kompetens.)

Rudolf Steiner (ld: Waldorf pedagógia) :

"A kisgyermek kiszolgáltatott utánzó, nem tud nem utánozni."

Tehát ha a felnőtt, teszem azt, sikeresen felülírja a gyermekben a korábbi rossz mintát, azaz új, másik pszichés mintát nyújt számára (utánozható újat), akkor egyre inkább, esélyesen már azt kezdi el utánozni.

(A kamaszkor azonban már nem a kisgyermek kor. Az utánzás jellege és aránya megváltozik.)

én is amondó vagyok ez lehet utánzás

talán kortársainál látta, talán át sem érzi, fel sem fogja mit tesz

amellett még elképzelhető hogy szorngáslevezető, lehet szorong, lehet túl nagy a szülői elvárásból eredő nyomás rajta

Előző, most látom, h lenulláztak téged, úgyhogy én most felpontoztalak. Én se látom indokoltnak a nullát, sőt...

Sok a troll, meg a kötözködő a gyakorin. A névtelenség miatt.