Van akinek a gyereke harmadikosként vagy alsósként lett kollégista?

Édesapám anno 10 évesen került el otthonról katonai előkészítő iskolába (havi 1x hazajárás), majd 14 éves korában rendes katonai középiskolába. Ő akart menni nagyon-nagyon, nagyszüleim ezért adták be a derekukat. Később persze kiderült, hogy rossz döntés volt. Apa még most, az ötvenes éveiben is emlegeti, hogy mennyire sajnálja, hogy akkor nem tartották itthon. Lehet, hogy akkor jó ötletnek tűnt és az akkori rendszerben ez egy remek kiugrási lehetőség volt, de annyira eltávolodott a szüleitől, hogy sosem normalizálódott a kapcsolatuk. Sokat beszélgettünk erről apával és nagymamámékkal is, mindenki nagyon megbánta már. Ha el is engeded a gyereket, ne várd, hogy fennmaradjon az a kapcsolatotok, ami most van. Olyan lesz, mintha nem a te fiad lenne, csak egy régi ismerős, vendég. Mással fogja a napi kis dolgait megosztani, másnak mesél majd a titkairól, más beszélget vele a problémákról. Elveszted. Nem fogod látni ha rossz társaságba keveredik, ha felvesz rossz szokásokat, kiadod a kezedből a nevelését, formálását pont a legérzékenyebb időszakában. Én a családi hibából tanulva sosem fogom ennyire elengedni a gyerekeimet, inkább megoldom valahogy máshogy. Nem eltántorítani akarom őket az álmaiktól nyilván, sőt, maximálisan támogatom a törekvéseiket, de ennyire nem hagyom majd magukra őket soha.

Másik példa, közvetlen ismerős. Vallásos bentlakásos iskolába jár ötödikes kora óta. 16 évesen kibírhatatlan magaviselet miatt kirúgták. Drog és alkoholfüggő lett, többször megszökött, lopott, csalt, hazudott. Most egy gyárban dolgozik a szalag mellett, elvonóra jár. Alsó tagozatban országos matematikai tehetség volt, nyerte a versenyeket. Aztán ez lett belőle.

Én is nagyon korainak tartom még egy ilyen idős gyereknek a bentlakásost.

Egyetértek az egyik válaszoló véleményével. Egy 8 éves és egy 12 éves között nsgyon sok a különbség.

Én 14 évesen mentem bentlakásos suliba. Nagy lehetőség volt, és én akartam. Mégis voltak olyan napok, hetek mikor sírtam a honvágytól. Pedig én aztán sosem voltam egy "anyuci szoknyája mellett ülő" típus. Egy 3-os gyerek még gyerek. Nem kiskamasz. Sokan az ennyi idős gyerekket még felügyelet nélkül ottho se merik hagyni.....

Én elmondom a saját véleményemet, nem kell egyetérteni, le is lehet pontozni, de legalább gondoljátok át. Most mindent feláldoztok a fociért. Mert tehetséges. Nem tudom elhinni egy ilyen napi ritmusról, hogy a foci mellett az iskola is ugyanennyi figyelmet kap. Milyenek a jegyek? Milyen az előrehaladása? Meddig lehet egy ember focista? Mi lesz, ha lesérül és nem játszhat? Mit fog kezdeni magával akkor, ha van egy alapszintű tudása a többi tárgyból, ugyan marha jól focizik, de mondjuk nem játszhat? Mihez kezd? Elmegy szakmunkásnak vagy szalag mellé? Megéri-e az egész családotokat feláldozni egy bizonytalan talajért? Én maximálisan támogatom a sportot, a lányaim is rengeteget mozognak, a kisebbik kifejezetten tehetséges szertornában. De addig, amíg az iskolában a jegyek nem úgy állnak, nem foglalkozunk a sporttal. Milyen a kapcsolatod így a férjeddel, ha minden nap ezt csinálja? Nem őrlődtök föl benne?

És ott a másik oldal, engedd el a kezét, hadd menjen. 8-9 éves! Még gyerek. Három dologra van szüksége: az anyjára, az apjára és az otthonára. Ő ezt nem éri föl még ésszel, de ha ti engedtek neki, szívetek joga. De 20 év múlva ha visszatekintesz, megérte-e? Lesz egy gyereked, akit gyakorlatilag nem te nevelték. Olyan, mintha elváltatok volna az apjától és nála lenne a gyerek, te meg megkapnád hétvégén. Te neveled? Nem. Az apja. Megéri így elveszteni a gyereket azért, mert van egy sport, amiben tehetséges, de egyáltalán nem biztos hogy 5 év múlva, 10 év múlva is ezt akarja csinálni. Vagy megsérül. Egy élsportoló 30-35 éves koráig tud aktív lenni. Utána mi lesz? Lesz szakmája, biztos tudása, megélhetése? Egy fociakadémia elég jó alap egy egész életre? Ezt gondold át.

Nem jó döntés de nem engedném el. Lehet ezért haragudni fog sokáig, de akkor sem. Beszélnék az edzővel is, mit gondol. Ez sem jó így, hogy ilyen korán kel/ későn fekszik.

Kívánom, hogy a legjobb döntést tudjátok hozni, megbeszélni!

Az mier nem szempont, hogy költöztök ? Vagy te is felmész Pestre a picivel , a férjed meg hétvégente megy hozzátok.

Mondok egy elég hiteles hozzászólást. Angliában élek, pár éve egy nagyon neves magán klinikán dolgoztam. Az egyik betegünk pszichiáter volt. Azzal kapcsolatban végzett kutatást, hogy a korán bent lakásos iskolába kerülő a gyerekek. Ugye, itt divat a bentlakásos iskola ( lásd angol filmek ) sokan négy-öt éves gyereket beadnak , de az átlag 8- 10 év. Ez a felső tízezernél van főleg, hisz nagyon drágák ezek az iskolák. Itt ez presztízs kérdés.

És ez a beteg mesélte, hogy a korán bentlakásos iskolába kerülő gyerekek fejlődésére ez borzasztóan rossz hatással van , rengeteg későbbi, felnőttkori probléma alakul ki , ami ehhez visszavezethető.

Ez több éve volt, de annyira megmaradt bennem ez a beszélgetés.

Az angliai hozzászóló vagyok. Még annyit hogy aki élsportoló azért nagy áldozatokat kell hozni a családnak is. Nézd csak meg, pl. Sharapovát a teniszezőt, ő is kilenc évesn ment az apukájával Amerikába, a család többi tagját Oroszországban hagyva.

Én a helyetekben megoldanám hogy felköltözzek Pestre esetleg csak egy ideig.