Rossz a gyerekem vagy életkori sajátosság?
A fiam 19 hónapos, kB. 3 hónapja kezdődtek a gondok, mióta bejött a rossz idő és nem tudunk úgy és annyit kint lenni.
Nem játszik játékkal. Semmivel. Bármivel próbálom lekötni, 1-2 perc és otthagy vagy szétdobál mindent.
Amit próbálok : autó, kisállatok(műanyag) , könyv, formabedobó, építőkocka, rajzolás, mondóka, plüssökkel bábozás.
Amit ő csinál: dobál mindent, főleg a tvhez, üvegajtóhoz, szekrény üvegajtajához, felmászik mindenhová, lerántja a tvt, magára rántja a polcot, a falról a polcot, kiszedi a kémény tisztító nyílását, könyékig van a wcben, beledob mindent,ugrál az ágyon.
Ha kimegyünk nem akar sétálni vagy csak az úton amit nem engedek, így harcolunk. A kocsiban feszíti magát.
Semmibe nem tudom bevonni mert nem érdekli, csak megy és ugyan azokat a köröket futjuk.
Értelmileg jól fejlett, mindent ért, tudja a testrészeit, állathangokat stb. mindent amit korának megfelelően kell.
Akkor kapok levegőt ha a járókába teszem, de onnan is kidobálja a játékokat és sír kiabál amíg ki nem veszem.
Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, minden próbálkozásom kudarc. Az egész napom abból áll, hogy megyek utána, nem szabad, szállj le, gyere onnan.
Én rontottam el vagy van ilyen gyerek és majd könnyebb lesz?
Foglalkozom vele, figyelek rá. Van valakinek hasonló tapasztalata? Mi a francot csináljak?
9es.Nem lehet elterelni a figyelmét, képes egy óráig ordítani valamiért. Persze én is elhozom, magyarázom, de semmi.
Azt hiszem akinek nem ilyen a gyereke, nem tudja micsoda harcokat vívok nap mint nap.
Az a pláne, hogy harmadik gyerek, nem vagyok kezdő anyuka.
És nem vagyok türelmetlen sem, de van, hogy kiborulok.
Ami még érdekes, hogy főleg nekem megy a műsor. Az apjával is rosszalkodik, de sokkal kevesebbet mint velem.
Ha meglát engem, mint akinek elmennek otthonról.
Mintha az én 20 hónapos lányomról írtál volna jellemzést. Kikészít idegileg minket. Néha legszívesebben fognám magam és kisétálnék a bejárati ajtón.
A kinti sétálás egy rémálom, állandóan elfut és nem fogad szót. Az udvarunk tele van lépcsővel nem tudom csak úgy elengedni. Játszóházba nem vihetem minden nap. A lakást szétszedi. Csomót kiabálok, amit utálok, de hiába mondom el neki 20x szépen és/vagy határozottan lesz.rja. Amit karácsonyra kapott játékkonyhát, azzal semmi mást nem csinál, mint kiszedi amit kilehet és a földhöz vágja. A könyveket széttépi (a kemény borítósokat is). Napestig sorolhatnám.
- fogyatékosság
- szülői nevelés hiánya
Érdemes ezek után utána nézni
Utolsó kettő.
Nem beteg. Okos, értelmes, mindent tud amit tudnia kell. Hogy lenne fogyatékos?
És mint írtam, nem régóta ilyen.
Nevelés hiánya... persze... itthon vagyok vele, folyamatosan foglalkozom vele.
Hülyeséget azért nem kéne írni.
Szerintem is. Meg talán az, hogy ébredéstől azt várom, most mivel fog kikészíteni. Valószínűleg tudat alatt generálom a problémát.
Másképp kell hozzáállnom és kezelnem.
Sokat gondolkodom.
Ő nem egy nyugis gyerkőc, energiabomba. Le kell kötnöm, hagyni kell valahogy, hogy levezesse. Talán többet kell kimenni, ugrálni az ágyon, táncolni vele, dobálózni ütni, persze csak amit szabad.
Azt veszem észre kezd beindulni a beszédfejlődése, talán ez is megzavarja a viselkedését.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!