Szerintetek ez mit árul el egy 7 éves gyerekről?

Működnek az életösztönei.

Gratulálok:)

Vagy csak szimplán képes más nézőpontból nézni a dolgokat.

Egyébként egy tanító ismerősöm mesélte, hogy az egyik gyerek mesélt neki családi történetet - ezt nem szeretném leírni, de kb mintha azt mesélte volna, hogy az ő anyukája csak csütörtökönként főz, de akkor mindig valami finomat csak hát a következő alkalomig megunják; viszont minden hónapban egy szombaton együtt főz az egész család, és mindenkinek meg van a maga dolga, amit ha nem teljesít, akkor nem ehet aznap. Szóval ilyesmi sztori, csak realisztikusabb. Aztán a tanító néni kérdezte a szülőket ezzel kapcsolatban, mire kiderült, hogy az egész nem igaz.

Kérdőre vonta a gyereket, aki csak megvonta a vállát, hogy ő nem állította, hogy az.

A gyerekeknek élénk a fantáziájuk, képesek mások helyébe képzelni magukat - lásd szerepjáték.

Ha tényleg ilyen helyzetbe került volna, akkor biztos, hogy nem így reagálna. Sírás, hisztérikus kirohanás, menekülés a film közeléből, szorongva összehúzódás esélyesebb, mint egy higgadt kijelentés.

Otthon is vannak szabályok. Például: ha nem rakom rendbe az ágyat reggel, azzal a szüleimnek gondot okozok. Ha nem pakolom el a legót, annak a szüleim nem örülnek, ráadásul ha valaki rálép, akkor az fájni fog neki. Ha nem alszok el időben, akkor reggel nagyon fáradt leszek, nen fogom jól érezni magamat, lehet elfelejtek valamit vagy megbántok mást. Lehet nem a legjobb példák, de értitek.

A Labilis Pasasnál meg az a szabály, hogy nincs hiszti, nincs ellenkezés , különben valami nagyon, nagyon rossz dolog fog történni.

Teljesen jól látja amúgy, logikusan gondolkozik és szerintem tök jó az is, hogy beszél az ilyen dolgokról és nem tartja magában.

Én is azt a véleményt osztom, hogyha átélt volna hasonlót, akkor nem ilyen hidegvérrel beszélt volna róla.