Nagyon kiakadtam egy indexen megjelent, gyerekbántalmazásról szóló cikk miatt. Hogyan legyek túl rajta?

Azért viselt meg, mert a gyerekeddel egyidős.

Tavaly volt ilyen nekem is. Egy nagymama vonat elé ugrott a 3 éves unokájával. Akkor sokat gondoltam arra, hogy az én 3 éves gyerekem is mulyen kis naív és megbízik a nagymamájában is. És vajon mit gondolt a kicsi, miről csacsoghatott stb.

Idővel már nem gondoltam erre.

Szerintem megmagyarázhatatlan, hogy bizonyos esetek miért érintenek meg jobban valakit, mint az átlagot.

Szerintem nem labilis személyiség, akit egy ilyen hír megvisel, legfeljebb érzékeny. Illetve talán éppen az (kellene hogy legyen) a normális, hogy valakit felkavar, ha védtelen gyerekkel történik ilyesmi, ráadásul pont az bántja, akinek csak óvnia lenne szabad.

Ugyanekkor engem legalább ennyire felkavar - ha már valaki említette korábban - a ceglédi eset, ahol viszont meggyőződésem, hogy a szülők ártatlanok. Pár hete olvastam utána a sztorinak, nem tudom, azóta milyen fejlemények vannak az ügyben, de meggyőződésem, hogy kéz kezet most alapon húzzák a szülőkre a vizes lepedőt. Szegények, aluliskolázottak, az anya alig beszél magyarul. Viszont órákig várakoztatták őket egy (a combján!) vérző gyerekkel a kórházban, majd rájuk fogták, hogy megerőszakolták. Már mindenféle vizsgálatnak alávetették a gyerek körüli felnőtteket, nem találtak semmit, ehhez képest a másik gyereket is elvették tőlük. Az ominózus két gyerek jelen pillanatban nem a szülei, hanem magyar igazságszolgátatás miatt traumatizálódik.

Ugyanakkor a pénzes háromgyerekes, anyát és a gyerekeket módszeresen és hosszú időn keresztül bántalmazó apának meg erőszakkal odaadják a gyerekeket. Igenis elkeserítő és felháborító, hogy olyan országban élünk, ahol ilyenek előfordulhatnak. És amíg a népharag nem fordul a rendszer ellen, amíg labilisnak bélyegezzük azokat, akik a hírdömping mellékhatásaként még nem váltak rezisztenssé a borzalmakra, addig nem is fog történni semmi.

Tehát akik nem borulnak ki ezen a híren, annyira hogy erről még kérdést is kiírjanak (hasonló kb minden hétre jut) az már egy rezisztenssé vált zombi. Értem.

Mellesleg nem arról van szó, hogy az egy érzéketlen tuskó akit nem érint meg a dolog. Arról van szó, hogy a világ tele van szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokkal és ha mindegyiken ennyire megrendülnénk, akkor az egész nap sajnálkozni kellene.

Nem csak ennek a lánynak az esete borzasztó, hanem borzasztó többi több ezeré is amiről nem tudsz.

Nem vagy ezzel egyedül. Ez a cikk annyira nem rázott meg, de mikor újszülött volt a lányom, mindig elbőgtem magam, ha olyat olvastam vagy hallottam, hogy mások hagyják sírni a csecsemőket.

Szegény kis magukról semmit nem tudó lények kijönnek abból a puha, meleg, kellemes, nedves környezetből, elhagyják az egyetlen dolgot, amit ismernek, rettentő traumán mennek át(születés-átpréselődés a hideg, száraz, helyre), levágnak róluk valamit, amiből a kaja jött, feltöltődik a tüdejük, kiszívják az orruk, érzik a testük súlyát, keresik ösztönből a kajautánpótlást és az egyetlen dolgot, ami valamennyire emlékezteti őket a biztonságra(az anyjuk szívdobogását/hangját). Nem nagyon látnak, minden új, szokatlan, nem érzik magukat biztonságban(nem tudják elmondani, mi bajuk van) irtó fáradtak, és sírnak.. és nem jön senki, amíg álomba nem sírják magukat. és ez rengeteg ideig..

Elképzeltem, hogy a gyerekem hiába kiabál segítségért, mikor halálra van rémülve, és az összes sírnihagyós anyukára gyilkosként tekintettem.

Persze utólag látom, hogy túldramatizáltam, ennél rosszabb dolgok is vannak, de akkor ez volt a legrosszabb, amit el tudtam képzelni, mert úgy éreztem az én gyerekemmel is történhetne. (pedig puruttya extrémen nőttem fel, sok milliószor durvább dolgot láttam, mégsem hatott meg semmi ennyire)

Valamiért érzékenyebb lehetsz most, na meg persze a pont ekkora korú lányodat látod a kislányban.

Másokkal is megesik, hogy felnagyítanak dolgokat, nincs ezzel gond. Tényleg rémes, de sokkal rosszabb dolgok is vannak a világban. Olvass a boredpandán pár lélekmelengető sztorit minden ilyen után, hogy visszaadja a hited az emberiségbe. Mert bizony varázslatos dolgokat is tesznek az emberek.

Ami ijesztő az egészben, hogy egy ember képes mindkét végletre akár egyazon napon.

[link]

Én ezen akadtam ki nagyon. Hogy meddig süllyed még az ember? Hogy lehet ilyen kegyetlen egy védekezni képtelen lénnyel szemben?

De talán azért vagyok ilyen érzékeny, mert pitbullom van. És tudom, hogy ő előbb halna bele a verésbe, minthogy eszébe jusson emberre támadni.

Kegyetlenek az emberek. Gyarlók, és szívtelenek. Ilyen világot élünk. Annyit tehetünk, hogy mi nem válunk ilyenné, és nem megyünk el szó nélkül mellette, ha bármi ilyet tapasztalunk.