Egy 3 éves gyerek mit követhet el, hogy megérdemelje, hogy felpofozzák?
Nem a "nevelő célzatú legyintést" értem ezalatt, hanem inkább a "fal adja a másikat" típusút.
Szerintetek egy 3 éves gyerek mivel tudja kiérdemeni ezt? Mondjuk ha előzetes rászólás ellenére veszélybe sodorja a saját életét? Esetleg ha felgyújtja a házat?
Mit gondoltok, ennél jelentéktelenebb dologgal is ki lehet érdemelni ezt, mondjuk egyszerű szófogadatlansággal, amivel senki életét nem veszélyeztette?
Sok az alkalmatlan (piás, nettó idióta, alkesz,...)szülő.
Én a szülőt okolnám, ha nem képes bezárni vagy megkötni egy ekkora puját.
A szülőn teher van, stressz vagy problémák, a gyerek nyávog, hisztizik, kb. óránként 1x földre veri magát (nyilván mert érzi a stresszt, ezért rajta is meglátszik), az egész hangulat odáig eszkalálódik, hogy a szülő elveszti a kontrollt. Mert igen, van ilyen. Van, hogy egy szülő, akár anya, akár apa, elfárad, kimerül, elege lesz a saját gyerekéből, aki továbbra sem hagyja békén, akadályozza a napi teendőkben, és akkor is, ha ez nem szándékos, akkor is, ha ez nem racionális, megtörténik. Szerintem káros azzal nyomasztani magad és mást, hogy ilyet csak olyan ember tesz, aki egy agresszív állat, vagy beteg. Nem. A megküzdési stratégiád a szüleidtől tanultad. Ha náluk a stresszre az üvöltés volt a válasz, akkor te is bele fogsz csúszni, legalább egyszer (de a többség többször), ha az ivás, vagy túlevés, akkor jó eséllyel azzal nyugtatod magad, stb. Ezek is öröklött minták, amik ellen lehet tenni, de ez nem racionális döntés kérdése, hanem terápiáé. És addig, míg változtatsz, addig sem egy és nem kettő ilyen szituáció telik el.
Ítélkezni lehet, csak nem biztos, hogy érdemes, mert nem előremutató.
Felnőtt-felnőtt kapcsolatban, ha egyet nem értés van, több megoldásod is van, ha intelligensen akarod kezelni a helyzetet: megpróbálod megbeszélni, kompromisszumot kötni, érveket sorakoztatsz fel és megpróbálod meggyőzni, vagy ha túlfeszült a dolog, akkor kilépsz a helyzetből és elmész, lehiggadsz és folytatod. Tapasztalatom szerint egy gyerekkel, főleg ennyi időssel, ezek az esetek többségében nem működnek. És kilépni sem mindig tudsz a helyzetből, mert vagy jön utánad (igen, a wc-re is), vagy egyedül vagy vele, és nem tudsz elmenni otthonról, stb.
Próbáltad már azt, hogy valaki, aki nem hallgat érvekre, nem figyel oda az érzéseidre (mert a 3 évesek egy jelentős részében nincs benne, hogy te hogyan érzed magad a viselkedése miatt, még nem fogja fel), és megy utánad és nyomja a hülyeségeit? Egy felnőtt kapcsolatból már kiszálltam volna ha így viselkedne, a gyerekemmel mégsem szakíthatok. 2x nyomtam végig 2 gyerekkel a 3 éves kort, rémálom.
Ez nem fekete vagy fehér. Ha káromkodsz egyet, akkor egyik szituációban röhögés lesz belőle, másikban veszekedés, harmadikban meg verekedés. Nem mindegy, hogy kinek, mikor, milyen szövegkörnyezetben, vagy helyzetben mondod, milyen hangsúllyal és mikor. Ezt te is tudod, szerintem.
Gondolom, szeretnéd azt hallani, hogy erre soha, semmilyen körülmények között nincs megfelelő indok, és fúúúúj arra, aki ilyet mert tenni. De ahogy az életben semmi, úgy ez sem ilyen egyszerű és egyértelmű. Emberből vagyunk, hibázunk. Az is lehet, hogy nincs rá magyarázat, vagy jogtalan, és igazságtalan. Az élet az is tud lenni, ahogy orbitális nagy hibákat is el tudunk követni az életben. Hosszú lenne felsorolni is azokat a dolgokat, amiket egy ember megbán az élete folyamán. :( Ez is egy ilyen, ebben biztos vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!