2 éves gyermekem az anyósom jelenlétében szinte kezelhetetlenné válik. Mit tehetnék?

Köszi a válaszokat. Kedves 1. igazad van, nehéz és összetett dolog ez, biztosan a feszültség is benne van, érzem, anyai ösztön, vagy nem tudom micsoda, de tudom, hogy a gyerekek egyszerűen jobban érzik magukat velem, hiába vagyok szigorú, vagy közben házimunkát is kell csinálnom, mert akkor legalább nyugi van! A következetesség nem mindig megy sajnos, de ezt a kimerültség számlájára írom, és türelem szempontjából is van mit fejlődnöm, de úgy érzem, fejlődöm, míg ez sajna férjemről nem mondható el! Igen, rengeteget kritizál, a vállalása annyi, hogy hetente 2x sétál velük, plusz este is eljön velünk sétálni,ha nem nagyon fáradt. HA! De ha igen, akkor megyek én. Anyós csak a fiát sajnálja, mert ő visszahallja a városban, hogy milyen rendes az ő fia, hogy sétál velük, bezzeg az ő apja nem vitte őt sehova, de az már elég régen volt..és hát szegény gyerek mennyit dolgozik, hogy minket eltartson...(megjegyzem, egyetemi diplomával vagyok gyesen, de ezen ilyenkor mindenki átsiklik, még kedves férjem is, akitől már megkaptam az "eltartalak" című nótát), és hát anyós nem nagyon érti meg, hogy ma már nem biztos, hogy így mennek a dolgok!

Kedves 2.: köszi, de sajna nincs autónk!:))

Kedves 3.: Igen, én is gondoltam rá, hogy a gyerek egyszerűen örömében pörög túl, amúgy is hajlamos rá, de nem várhatom el a nagyszülőtől, hogy esetleg ő is szóljon neki, ha valamit nem szabad? (Hogy a gyerek ne azt lássa, hogy nem vagyunk egy véleményen, mert ahhoz már elég nagy, hogy ezt rögtön ki is használja.)Érdekes kérdés ez, mert valaki egyenesen felháborodik, ha a nagyszülő is nevel, én azért egy minimumot elvárnék, amiről tudja, hogy én nem engedem! De azt hiszem, ez örök probléma, én nem értek azzal egyet, hogy a nagyszülő csak kényeztessen...