4 évesen van a "rittig is csinálom" korszak?
2 gyerekem van, egy 6 éves kisfiú és egy 4 éves kislány. A kislány egy írtócuki csaj, nagyon imádjuk (egyébként mindkettőt), pici baba kora óta egy nagyon nyugis gyerek, soha egy rossz szavunk nem lehetett rá. Fél éve megfordult vele a világ, kis rosszaság lett, nagyon nem panaszkodhatom, oltári butaságokat nem csinál de én már annyira hozzászoktam, hogy szuper okos gyerekeim vannak akikkel nincs gond... Mindent csinál amiről tudja, hogy nem szabad. Pl karácsonyi díszek, már tavaly sem bántotta, idén is megbeszéltük, hogy ezeket csak nézzük, de minden reggelre átforgatja őket és történnek a balesetek, manó lába kitört stb... Reggelente ők nagyon korán kelnek ezért mióta az eszüket tudják ahhoz vannak szoktatva, hogy csendesen eljátszanak a szobájukban. Mostanában nem! Szinte szándékosan hangoskodik. Amikor leszidom akkor meg nagyon sajnálja, nem tudja, hogy miért csinálta.
Több hasonló eset is volt az elmúlt időszakban, megmondom őszintén, kicsit kezdek kiakadni... Jelenleg azt látom, hogy a büntetés sem segít, úgyhogy most taktikát kellene váltanom de nem tudom mi tévő legyek. Tudom, a fiam is volt 4 éves de nem emlékszem, hogy ő ilyen "rittig is csinálom" lett volna.
Az én 4 éves lányom is ilyen.
Szintén hangos és hisztis lett. Ha kérem, hogy legyen halkabb, torka szakaszából üvölteni kezd.
Eddig mindenki a csodájára járt, milyen szépen érthetően beszél. Mostanában elkezdett nyafogva, selypítve vagy éppen dadogva beszélni. Ilyenkor mérgesen ráförmedek és visszaáll a rendes beszéde. Szóval valakiket utánoz.
Ha meghallja, hogy nemet mondok, már üvöltve sír. Végig se hallgatja mit szeretnék mondani.
Szóval amióta ovis lett kifordult magából. Az egyik butaságról leszoktatom, jön a másik.
Ha van csodamódszer én is szívesen megfogadom. 😄
Nem a fiad az okos, hanem a lányod.
A fiad azon a szinten maradt, hogy amit mondanak neki azt meg kell csinálni, arra nem jött rá, hogy azon túl is van élet...
A lányod viszont igen! Tudja, hogy nem csak anya akarata van, hanem neki is van, és ez erösödni is fog. Kérdés, hogy tényleg teljes elnyomásban kell tartani a gyerekeket, vagy hagyjuk öket felfedezni.
Pl miért is rakunk ki karácsonyi manót? Hogy csak nekünk felnötteknek tetszen és ennyi? A gyereknek szava nincsen? Ja van neki is, akkor megnézi. Na de bizony, a 4 éves gyerek keze nem olyan ügyes mint egy 34 éves felnötté, és bizony a lába kitörik.
Kérdés ki is a hibás ebben az ügyben. A gyerek aki egy játéknak tünö dolgot megfog és véletlenül eltöri(mert hogy ezek azért gagyin vannak megcsinálva, pont ezért sem játékok), vagy a felnött aki egy 4 éves gyerek orra elé tesz egy játéknak tünö dolgot???
Èn nem azt mondom, hogy egy gyereket hagyjunk gyereknek, ne akarjuk, hogy csak a mi szavainkat kövesse, de persze ne is hagyjuk, hogy átbillenjen. Vagy is nevelés is kell, és meg kell találni a középutat. Mert ugye a fejünkre se nöhet, és kell nevelés is, de elnyomás sem megoldás.
Ès nem nem a fiad az okos, hanem a lányod.
A fiamról nem írtam. 4 éves koráig sokat kínlódtunk vele, ez teljesen más történet lenne, ő totális ellentettje volt a kislánynak.
A fiam már van olyan nagy és értelmes, hogy megérti mi miért van, pl, hogy a karácsonyi dekorációhoz azért nem nyúlunk mert az nem játék stb... a kislány is megérti de feszegeti a határait.
Értem amit írsz, ezek szerint én várok el túl sokat a gyerekemtől, megpróbálok változtatni a hozzáállásomon. Csak sokszor mi van, hajtás van, fáradtak vagyunk, sok a dolog és amikor történik egy baki hamar mérges lesz az ember... csak azt látom, hogy én mondtam valamit amit ő nem tartott be, a gyerek gondolkodására nem gondolok... Igyekszem változni, köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!