2 évesen "anya-korszak" - nálatok volt ilyen? Meddig tartott?
Kisgyerekes anyukák tapasztalataira lennék kíváncsi, a következővel kapcsolatban:
A kisfiam áprilisban múlt 2 éves, bölcsis, vidám, nagyon önálló, kedves kisfiú. Az utóbbi 1 hónapban nagyon “anyás” lett, abban az értelemben, hogy sokszor elutasítja az apukáját, akivel eddig szuper kapcsolata volt. Látszólag nem örül neki, amikor hazaér, elfordul, nem engedi, hogy üdvözölje, aztán ha szomjas, csak “anya adjon vizet”, sétánál “anyával megyek”, autóból “anya vesz ki”. Ha nem vagyok ott, ennek nyoma sincs (minden péntek délután csak ketten vannak, egészen lefekvésig, és remekül szórakoznak), ha viszont jelen vagyok, rettentő sokáig képes így viselkedni.
Sokan mondták, hogy ez egy korszak, és el fog múlni – arra vagyok kíváncsi, nálatok volt-e ilyen, és meddig tartott, hogyan enyhült?
Apukát nagyon megviseli az elutasítás, és jó lenne más tapasztalatokat hallani.
Anya fia, apja lanya :)
Nalunk ez teljesen igaz.
Rántott hús. (Kb ennyit segített az első mint most én ezzel a 2 szóval)
Az én kisfiam is 2 éves, anyás, de pici kora óta. Vannak hullámok mikor jobban, néha kevésbé. Biztos rossz apukának ezt hallani, de attól még imádja őt is. Szerintem pár hónap múlva elmúlik, lesz ő még apás is :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!