Úgy érzem csődöt mondtam mint anya. Mit szúrtam el? Vagy ez egy korszak amin majd túl leszünk?

Nem vagy rossz anya csak 2 gyerek szívás és ezt csak az tudja aki benne van. Nem visszaemlékszik hanem most azt csinálja nap mint nap amit mi. Utólag könnyű okoskodni mindenkinek.

Semmit nem tehetsz majd jobb lesz egy fél év múlva a helyzet, na nem lesz rózsás de valamivel azért egyszerűbb...

én sajna csak az elsőn lakom így tuti túlélem ha kiugrok :)) de kb ugyan azt éreztem ma mint te...

3.5 éves lányom a végleteig feszíti a húrt, miközben még vigyorog is rám...borzasztó volt...ebéd utántól vagy egy órát bőgtem hogy én ezt nem bírom...idegileg ki vagyok...

nálunk is van kistesó, ő fele olyan nehéz tészta...simulékony típus, lányom viszont igazi lázadó kis diktátor....nehéz természet és nem csak mert dackorszakban van..próbálom elfogadni h sokat fogunk küzdeni :S

A nagy hogy viszonyul a picihez? Szokott neki beszélni, meg szokta simogatni, esetleg gonoszkodik vele?

Nekem 16 hónap van a két nagyobb között. Azt hiszem már megjártuk a pokol legmélyebb bugyrait is... A tüneményes okos lányom is szokott teljesen kezelhetetlen zombi lenni. Az ilyen napokon csak a túlélésre játszom. Volt hogy már annyira kiborított(ak), hogy letettem egyet a kiságyba, egyet az etetőszékbe, és elvonultam sírni vagy cigizni (amit amúgy nem szoktam). Olyan is volt, hogy leordítottam, vagy kapott a fenekére egyet, mert már egyszerűen nem hittem el, hogy újabb baromság még eszébe juthat. Megtörtént, és totál tehetetlen voltam. Felborította a pár hónapos kicsit a hordozójával együtt, beleharapott az ujjába, lerúgta a kanapéról, meg ilyenek. Én is igyekeztem amennyire lehet, foglalkozni vele, de sokszor ez is kevésnek bizonyult. Ahogy viszont a kicsi egyre nagyobb és "használhatóbb" lett, már szépen is eljátszanak együtt. Vagy közösen bontják a házat. Talán amit tényleg jól csináltam, hogy a sok mérgelődés mellett mindig igyekeztem mondani is, meg mutatni is, hogy mennyire szeretem a nagyot is, még akkor is, amikor rossz, de a gonoszságainak következménye van (pl. dobálja, tapossa a játékot, akkor elveszem). Hiszti van a játszótéren, akkor holnap nem jövünk. Hosszú idő mire eredményt vettem észre. Adtam neki a pici kajájából, cumisüvegéből, ha épp arra vágyott... Sokszor még most is zombi, de hogy a kicsi már 1 éves, vele is kezd bonyolultabb lenni az élet, csak másképpen.

3-as vagyok :

szerintem az h nem akar játszózni nem baj, ő mást sazeret csinálni, miden gyerek más..

nálunk a kicsi nem szeret ő csak motorozni akar....

a lányom meg imádja a játszót .... :)

ha a játszón vagyunk a kicsi sír, ha nem a játszón akkor a nagy hisztizik :)) és szép az élet :DDD

Először is azt javaslom, hogy nézz körül a környezetedben, esetleg beszélgess hasonló korú gyerekek anyukáival. Talán meglepődve fogod tapasztalni, hogy egyetlen gyerek sem problémamentes, ennyi idősen mindegyik nyafog, hisztizik, nem ugrik elsőre. Ez azt jelentené, hogy kivétel nélkül minden anyuka csődöt mondott, mint szülő? Na ugye. :)

A másik pedig, hogy próbálj reális elvárásokat megfogalmazni a nagyfiad felé. Ne várd, hogy soha ne hisztizzen, vagy mindig azonnal szót fogadjon, mert nem fog. Akkor sem, ha esetleg a szüleid szerint te mindig csodálatos jó kislány voltál. Hidd el, csak rosszul emlékeznek, és ő egyébként is fiú.

Én nem látom tragikusnak, hogy rugdossa a köveket. Hadd rugdossa, nem árt azzal senkinek. A bokrok csapkodásában sincs semmi, én már egészen nagy koromban is szerettem csapkodni a bokrokat. Ne legyél vele túl szigorú, és várj tőle felnőttes viselkedést. A bogarak összenyomása valóban nem szép, meg kell tanítani neki, hogy ne tegye, de a legtöbb gyerek ezt is előszeretettel csinálja, nem hiszem, hogy különösebb problémára utalna. Ő még nem igazán fogja fel, hogy annak a pici állatnak az fáj.

Itt olvastam egyszer egy nagyon jó tanácsot, hogy néha csináljunk olyan programokat, amiket a kisgyerek irányít, és amin - bizonyos határok között persze -, de mindent szabad. Pl. menjetek el családilag kirándulni, de ne legyen baj, ha ő a séta helyett csak labdázni szeretne. És amennyire lehet, foglalkozzatok csak vele, és olyan keveset fegyelmezzétek, amilyen keveset csak lehet.

Egyébként, ha megnyugtat, én tegnap úgy éreztem, hogy ha valami csoda nem történik, valamelyiket tuti agyon csapom. :( A nagy felállt a tévé tetjére (!!!), és folyamatosan a kicsit froclizta, aki meg persze bőgött. Többször előfordult, hogy kimentem a szobából, egy percen belül már sírt a kicsi, amikor visszamentem, a nagy kezében mindig ott volt egy játék, és diadalmasan közölte, hogy "Elvettem tőle!" Látszott, hogy rendkívül meg van magával elégedve. A nap végére már azt hittem, egyetlen hajam szála sem marad. aztán hamar lefeküdtek, mi meg a férjemmel egy órán keresztül beszélgettünk arról, hogy mennyire szeretjük őket, milyen aranyosak, és milyen viccesek.

Szia!

Nálunk is szörnyű sokszor a helyzet! 3,5 éves a fiam és 10 hónapos a lányom. Én is kiborultam ma, egyszerűen sírva fakadtam erre odajon a kisfiam és közli hogy Anya ne szomorkodj én jo leszek!:)) ( persze ez nem tartott sokáig)

Kisfiam nagyon akaratos, elveszi a játékokat a tesotol, sőt sokszor elloki erőből vagy meguti, egy kezemen meg tudom számolni hányszor kapott puszit a hugi! És közben ő is vigyorog, ha rosszat csinál, legtöbbször az ellenkezőjét csinálja annak amit kérek! Apukájuk sokat dolgozik, reggeltől estig sokszor hétvégén is, szóval nem tud segíteni sokat! Én is sokszor érzem, hogy csődöt mondtam, de néha csak az kellene, hogy kiszelloztessem a fejem!

Mamak azt mondjak, hogy 15 év múlva jobb lesz!:)))))