Ti megijednétek ha ilyet mondana a gyereketek?

Mindenki hisz ebben csak én nem?

Ráadásul én is mindenfélét képzelegtem gyerekként, nagyon szorongó típus voltam, félek mai napig a sötétben.

Itt arról van szó hogy nekik nagyon élénk a fantáziájuk és nem tudják elhatárolni a valóságot a képzelettől. Vagy simán csak játszani akarnak, és ennek gyakori eleme a menekülés ("vigyázz ott jön egy valami fussunk"). Azért is van így mert figyelmet szeretnének és hatni másokra és ennek is a legjobb eleme a félelem. Ezt ismerik a legjobban hiszen ők maguk is félnek az ismeretlentől, szülők is azonnal eldobnak mindent amikor veszélybe kerül a gyerek (kiszalad az útra/elesik stb). Úgyhogy szerintem egész egyszerűen ők ezt ismerik a legjobban.

Az ilyen kérdésekre le szoktam írni, hogy egyszer a beteg gyerekkel (3 körül volt) játszottam otthon, amikor elindult a másik szobába megnézni, hogy hova ment a bácsi.

???

utána többször előfordult, hogy játék közben elbambult a sarok felé, vagy kinézett a folyosóra, majd elmondta, hogy ott sétál, vagy éppen a ruhásszekrénye előtt áll a "sötét bácsi", aki pont olyan, mint apa, csak nincs színe.

A bácsi rendszerint csak sétálgatott vagy a gyerek szobájában álldogált.

Kérdeztem, fél-e tőle. Kicsit, de annyira nem zavarja. Mondtam, ha egyszer mégis zavarná, akkor mondja meg neki, hogy menjen el innen. (mi mást mondhattam volna?)

bőven emúlt 6 éves, amikor egyszer megjegyezte, hogy régen látta már a sötét bácsit és hiányzik neki.

Azóta sem látta. Szerintem már nem képes rá. (nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy a gyerekek tudnak olyat léátni, amit a felnőttek nem)