Ti megijednétek ha ilyet mondana a gyereketek?

Nem ijednék meg, hanem azon gondolkodnék, miért van benne olyan szorongás, amit egy ijesztő árnyék alakjába vetít ki.

(Amúgy apa vagyok.)

Beszélgetnék vele arról, hogy ha bármitől fél, szorong, akkor nekem nyugodtan elmondhatja.

Végiggondolnám, nem láthatott-e olyat a tévében, ami megzavarta? Vagy egyáltalán, nem sok-e a tévézés neki?

Megkérdezném, óvodástársai beszéltek-e ilyesmiről?

Viccen kívül, bár nem hiszek benne.

Nagyon sokszor előfordul, hogy ismeretlen gyerekek- néha nagy tömegben, neha csak úgy utcán sétálva- megállnak mikor találkozunk, majd meredten néznek. Le nem veszik a szemüket rólam, hiába beszélnek vagy húzzák őket. Kb fél perc után "térnek észhez", párom se érti. És nem idősebbek úgy 4 évesnél.

Nekem van egy ismerősöm, akinek a kisfia még beszélni sem tudott, mikor a szobában fent az egyik sarokra meredt folyton. Aztán nagyobb lett, akkor már mondta, egy fejkendős nénit lát ott.

Én hiszek abban, hogy vannak gyerekek, akiknek valamiért van egy ilyen kifinomult érzékük, hogy meglássanak dolgokat, amiket mi nem. Ezt a képességüket idővel, kb 10 éves korukig elvesztik. Nagyon nem ártottam bele magam ebbe a témába, de úgy tudom, ők az indigógyerekek. Netem olvass utána.

Én hívő vagyok, hiszek az ilyesmiben, éd abban is, hogy a gyermekek látják őket. De nem félek, mert tudom, hogy Isten velem van, vigyáz rám.

Én is nagy horrorfilm rajongó vagyok, sok ilyen sztorit is olvastam már.

Az aggasztana ebben, hogy milyen hatásai vannak a gyermekre. Ő ne féljen. Ha ennyire félti az anyukáját, az kicsit aggasztó. Alaposan elmagyaráznám neki, hogy anyát nem tudja bántani, bárkit lát is. A magyarázat nyilván a te hitedtől, felfogásodtól függ.

A lányom régen pelenkázáskor mindig nevetett a sarok felé, meg integetett, meg köszöngetett a sarok felé.

Mindg be voltam tojva :D