Nektek hogy esne, ha a nagymamanak kisgyereke lenne es ezert hanyagolna az unokat?

"Konkretan szerintem 5x jart gyalog az utcaban ahol lakunk, mindenhova, meg az 5 percre levo boltba is kocsival furikazzak."

Nem lehet, hogy azért, mert anyukádék sem akarnak sétálni? Tőlünk gyalog 6-7 perc a Tesco, Spar, Aldi és Lidl, de autóval járunk, mert nem vagyok mazochista, hogy cipeljem haza a kg kenyeret, vizet, üdítőt, mosóport, öblítőt és egyéb nehezebb cuccokat a kezemben.

"Nyaron 3 honapos/ kulfoldi nyaralasokra viszi az anyam"

Ja, biztos csak a gyerek miatt mennek nyaralni, véletlenül sem azért, hogy ők is pihenjenek, világot lássanak, jól érezzék magukat. :D

"mig en terhes voltam ok akkor is nyaraltak, semmit sem segitettek"

Miért, mit kellett volna csinálniuk? Ülni a telefon mellett, hogy vajon mikor kell neked segíteni? Bekötni a cipődet? Borotválni a lábadat? Vagy mi?! "Legszivesebben megszakitanam veluk a kapcsolatot"

Tedd azt. Ilyen hárpia, irigy nő nem hiszem, hogy hiányozni fog nekik.

Szerintem egy nagymama koru nonek valahol erkolcsi kotelessege, hogy nagymamakent viselkedjen, de lehet h tevedek, csak magambol indultam ki.

Nehogy már te mond meg kinek hogy kellene viselkednie. Ennyi erővel anyukád szerint meg lehet egy te korodbeli felnőtt nőnek nem kéne hisztiznie meg a segítségre szülni. Magadnak szülted a gyereket nem neki. Míg nem a te nyakadba varrja(mint te varrnád az övébe tiédet) semmi közöd ahhoz hogy mit csinál.

Pedig nincs. Mivel gyereket nevel neki most az a dolga. Apád felnőtt ember eltudja magát látni.

Képzeld van gyerekem. Mellette öreg szüleim, akik nemhogy segíteni nem tudnak, de ápolásra szorulnak napi szinten és komoly felelősség teljes munkám is van.

Erkölcsi kötelessége? Mégis mi?

Nem azt a világot éljük már, hogy 45 fölött már csak kendővel, sötét színű ruhában lehet a háztartás és a kisbolt között járkálni.

De ez már ezelőtt 30 évvel sem volt már alapvető elvárás.

A mamám most 85 éves, de sosem volt az a tipikus nagyi. Sosem volt sütit sütő, befőttet elrakó, unokázós. Tesóim között egy sem aludt náluk, én is csak 1x.

Minden héten 2x megjelent nálunk, kb. 15percet volt ott, amíg megitta a kávét, és adott nekünk egy-egy csokit.

Az ünnepekkor anyámnak adott pénzt, hogy vegyen ajándékot, mert alig ismert minket, nem tudta, minek örülnénk.

Őt elfogadtuk ilyennek, attól még minden unokája, dédunokája látogatja ma is.