Csak szerintem kezeli rosszul a helyzetet? Ne legyek a gyerekkel, ne vigyem ide-oda, ne aludjon nálam, mert Ő úgy érzi, hogy jobban szeret engem?!
A legjobb barátnőm mondta, hogy egy ideig ne vigyem a lányát (5 éves lesz most télen, a keresztlányom) sehová, ne szervezzek programokat vele, ne aludjon nálam, ne vegyek neki semmit... Azért, merthogy a kislány többször mondta otthon, hogy engem szeret a világon a legjobban, mikor viszem haza/jönnek érte, csak nagy könyörgések és sírás árán indulnak el. Mikor viszik oviba, kérdezi, hogy ma én megyek-e érte megint, vagy hogy mikor alhat nálam.
Nagyon szeretem, babaként is rengeteget voltam vele, vigyáztam rá. Nekem nincs gyerekem, ezért rajta élem ki a cukiságokat. Veszek neki ruhákat, játékokat, rengeteg programra szoktunk menni, vagy játszóházazni. Nálam itthon nincsenek szabályok nagyon, tehát ha sütit akar enni vacsira, azt kap, vagy ha nagy habfürdőben akar pancsolni 30-40 percet, akkor az lesz, nem baj, ha úszik a fürdő. Persze amik veszélyesek, azt nálam sem lehet, de nem feszülök rá a dolgokra. Ha velem/nálam van, akkor csak vele foglalkozom, róla szól minden. Otthon nemrég született testvére, a barátnőm elég feszült az elmúlt időben... Már régebben is volt ebből gond, megjegyzés. Fiatalon lett anyuka, 19 évesen. Ezzel neki változott az élete, de amúgy boldogok. Viszont tett megjegyzéseket arra, hogy nekem könnyű egy délután, vagy hétvégén előadni azt, hogy milyen szuper anya lennék, de kíváncsi lenne, mennyire lenne elegem a lányából 2 hét után. Vagy ami nagyon megmaradt, mikor egyszer ült a lánya az ölében és mondta, hogy lovacskázzanak. Elkezdtek játszani, de mondta a lány, hogy ne így, hanem ahogy én szoktam. Mondta a barátnőm, hogy hát ő nem tudja, hogy szoktam, én erre elmagyaráztam. Erre felkapta a vizet, és szinte odalökte a gyereket hozzám, azzal a mondattal, hogy "akkor neveljed te" és felállt.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Igen, nagyon szeretem a keresztlányomat, ő is engem. De nem szeret jobban, mint a szüleit. Semmi értelmét nem látom annak, hogy most "tiltva" lesz tőlem, mikor a barátnőm így is kivan, hogy a kicsi otthon folyton sír, nem tudnak aludni, semmire nincsen ideje a baba mellett.
Pótanyának azért nem nevezném magam... :D:D
De igen, nagyon sokat voltam vele/velük a kezdetektől. Mert nem dolgozom, akkor kezdtem az egyetemet, amikor ő született. Temérdek szabadidőm volt, napközben sokszor felugrottam hozzájuk 1-2 órára babázni, vagy ilyesmi.
Jaj, pont olyan vagy mint egy elkényeztető hétvégi apuka, aki másra sem jó, csak jól összezavarni a gyereket. Nevelni nem tud, csak ellentéteket szítani.
Tudod mennyi munka van abban, hogy egy-egy ilyen szabályok nélküli alkalom után újra visszabillentsd a hisztis, követelőző gyereket?
Nem segítesz, hanem munkát adsz.
Mert nem, a hétköznapokban nem lehet úgy élni, hogy körülugrálod a gyereket és kinyalod a popóját, mert ezzel csak azt éred el, hogy egy neveleletlen, hülye liba lesz, aki senkit és semmit nem tart tiszteletben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!