Kistestvér miatt a nagy szenved?
Kislányom 3 éves volt, mikor kistestvére született. Sokat beszéltünk róla, úgy gondolom jól fel lett készítve rá.
Nagyon sokat foglalkozunk, játszunk vele. A kicsi 1 éves lesz.Igazából nem féltékenykedett a kicsire sosem.3 és fél évesen ment oviba.
Viszont amióta a kicsi megszületett, engem elutasít.Nem kötődik hozzám azóta, csak az apjához.Nem akar velem játszani, menni sehova. Próbálok külön sokat lenni vele,kitalálok programokat ahova menjünk, sétálni, játszótérre, stb.csak mi ketten, de nem érdekli igazán.A viselkedése nagyon megváltozott, gyakran szomorú, nincs kedve semmihez.
Azt hittem, javulni fog a helyzet, de egyre rosszabb.
Nem szeret itthon lenni,előtte nagyon ragaszkodott hozzám, most nem óhajt.Sokat beszélgetek vele róla, mi bántja, ilyenkor bánatosan annyit mond:a kistesó a baj, mert én nem akartam hogy szülessen.
Amúgy a kicsit nem bántja, óvatos vele, de látszik hogy zavarja a jelenléte.
Ti mit tennétek, hogy elfogadja a helyzetet, és újra kötődjön hozzám?
Jesszusom..
olvasva utolsót meg a kérdezőt eskü 100x meg fogom gondolni hogy lesz a tesó..
bocs az offért, de ezt nem bírnám józan ésszel hogy a nagyszüleit isteníti a gyermekem engem meg utál.
Ez ilyen általános dolog?
Eddig is volt kétely bennem tesó ügyben de ez elég sokkoló.
Én eddig rokonoknál, barátoknál olyan testvérféltékenységet tapasztaltam, hogy hisztizett ha a kicsi elvette a játékát, bántotta a kicsit, irigy volt vele, rivalizált.
Ilyet még nem láttam, hogy bánatos, lehangolt a kicsi miatt, és anyától elfordul.És ki is mondja, hogy mi a baj:a kistestvér.Viszont a tipikus féltékenységi tünetek nincsenek.A kicsire gyakorlatilag nem haragszik, inkább nem érdekli.Csak rám haragszik, engem büntet.
Nekem van 2 testvérem.Húgom 6 évvel fiatalabb.Mikor ő megszületett, én nagyon örültem és vártam, sokat dajkáltam.Igazán játszani a korkülönbség miatt nem tudtunk, de szerettem.Majd amikor ő 15 éves lett, akkor kezdtünk összenőni igazán.Eljártunk együtt sétálni, programokra, azóta is mintha a barátnőm lenne, úgy összetartunk, naponta többször beszélünk telefonon, segítjük egymást amiben tudjuk.Már 6 évesen szerintem nem viselt meg a testvér születése.8 éves voltam, mikor lett egy öcsénk is.Húgom 20 hónapos volt.Őt egyáltalán nem viselte meg, mivel addig is ketten osztoztunk anyán,meg még fel se fogta a dolgot.Ők sokat játszottak együtt,néha játékon balhéztak, de csak addig tartott.Kiskorukban nagyon szoros kapcsolatban álltak, kamaszkorukban sokat vitáztak, emiatt kissé eltávolodtak egymástól.De most felnőttként mindent másképp látnak, és mivel ők egy városban élnek, gyakran találkoznak.Sőt mi hárman is legalább 2 hetente összejövünk fél napra, hogy együtt legyünk, beszélgetünk, ez nagyon jó.
Félek az én gyerekeim nem lesznek ilyen jó kapcsolatban egymással.Lehet a 3,4 év korkülönbség nagyon rossz ilyen szempontból.
Amikor kórházban voltatok ki vigyázott rá? El lett neki mondva, hogy pár napig nem leszel vele? Látogatott a kórházban?
Hányszor hivatkozol a tesóra a nap folyamán? Pl. Várj egy kicsit, mert a tesót pelenkázom.
És hányszor szólsz a kicsinek, hogy várjon mert most a nagynak csinálsz ezt-azt?
Ezekre figyelj, hogy a nagyot is helyezd néha a kicsi elé. Hidd el fel fog neki tűnni, hogy az ő igényét most fontosabbnak tartod, mint a tesóét. Ezek fontos "apróságok".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!