Mit csináljak ha csúnyám beszél a gyerek közeli rokona, és minden elejtett szava ragad a gyerekre és engem vesznek elő az óvodában?

A gyerekem soha életében tőlünk csúnya szavakat még nem hallott és nem is volt szókincsében.

De most óvodáskorban minden elejtett ilyen szó ragad rá.

Először x rokon ragasztotta rá a "verni, megverni"szót, azóta a gyerek fenyegetésként alkalmazza (neki vicces),pl ha nem kapok csokit megverlek.és nevet, szóval csak épp viccesen vagánykodik ezzel.

De erről oviban egy kívülálló szerintem azt hiszi, maguk a szülők fenyegethetik ezzel otthon.

Szóval nekem kell mindig égnem.

Ma viszont már szívinfarktust kapok. A gyermekem ott tart most, hogy másik nagyon közeli rokonát idézi, játszik azokkal a szavakkal, hogy k...rva, f. sz!!!!

Már korábban, amikor a gyermek az oviban idézte őt, hogy "rohadt, nyamvadt cipő", (óvónők szóltak nekem), hiába mondtam a rokonnak, hogy fejezze be a csúnyabeszédet, mivel vezető beosztású ráadásul, sértésnek is vette hogy szólok, es szerinte mindenhonnan ragadhat ez a gyerekre, miközben NEM, sem a közvetlen környezetéből, sem az oviból, sem tőlünk, sem a boltbol, utcárol NEM ragad rá, csak tőle, mert eleve közeli rokon, tanul, utánozza, felnéz rá gyerek, és ismétlődik, rendszeresen igy beszél az illető

A kicsi csöpp gyermekemtől eleve ilyeneket hallani, mélységesen elkeserit (képzeljetek hozzá egy angyali csillogo szemű jószívű, szeretetteljes, kedves gyermeket, abszolut elütnek tőle ezek az ocsmány szavak)fel sem tudom dolgozni hirtelen

Az oviban, munkatársak,barátok előtt pedig elsüllyedhetek. Ezt sem tudom feldolgozni.

Az illetővel nem tudom hogyan beszéljek újra amiért ilyen sértésnek veszi ha szólok mintha én lejáratnám őt a nagy vezetőt az egyszerű anyuka.(alig vannak rokonaink, eltiltást nem szeretnék)

Hogyan koptassam ki a gyerekből is gyorsan hogy az oviba nehogy bevigye szerdától?(a két szo amit irtam újkeletű nála, mindig hallgatta a gyerek és most kezdte alkalmazni, ismételgetni, és nevetve ordítja, mig én lefagytam teljesen, szívinfarktus.)

SOS